Ismerkedésünk alapja a miskolci Raze To The Ground, mely 2005-ben alakult, egy valag bandával koncerteztek már együtt, s állandóan aktív divat hordáról van szó. 2007-ben első demójukkal rukkoltak elő Tools of Destruction címmel, majd 2008-ban az első EP-jük, az Addiction, tavaly pedig ennek a megfejelése, na erről olvasol most. A hangzás korrekt, a külsőségekért, pedig Demeter Csaba a felelős, lássuk mit is rejt a három nótás kislemez!
Én valahogy soha nem tudtam igazán kibékülni a jelencore feltörekvő trend harcosaival, s a miskolci bagázs se kivétel, zenéjük alapvetően metalcore, amelyben crossover elemekkel építkezve deathcore, thrash hullámok és némi alternatív merengés kerül elő. Ügyesen vegyítik a szegmenseket, így a végeredmény is természetesen energikus, masszív és könnyen befogadható halmaz. Sokszínű, a maga beindulásaival, akusztikus bontásaival, dallamos refrénjeivel (amelyek erősen Subscribe-szerűek), és persze a súlyosabb húzásokkal és szaggatásokkal, nem is beszélve az igényes szólókról – amik éppen annyira hosszúak, amennyire lenniük kell! Talán egyedül a záró Don’t Push Me Away a kakukktojás, amelyben olyan elemek érződnek, mint ha Zimmer Hole vagy elferdített System Of A Down szólna. Tény, hogy koncerten nagyon üthetnek, az is tagadhatatlan, hogy a miskolci ifjak tudnak bánni a hangszereikkel, a végeredmény tehát a jelen hazai színtéren olyan nagy nevekhez hasonlítható, mint a kissé átalakult Blind Myself, a már említett Subscribe, Embers, The Idoru és további-egyéb divatcore társaik.
Aki tökös faszagyerek, az próbálkozzon, aki meg inkább ragaszkodik a nagy nevekhez, múlthoz és kezdetekhez, az mellőzze (sajnos be kell, hogy valljam, én is utóbbiak táborát gyarapítom, de ettől még korrekt próbálkozás a Fictional Walk Of Lives).
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.