„A blank verse angol eredetű versforma, használata idővel a drámákra korlátozódott. Eredetileg 10-11 szótagos sor volt, hangsúlyváltakozással (a páros szótagok hangsúlyával) 5 hangsúlyos íz alkotta. Shakespeare terjesztette el a drámairodalomban, az általa alkalmazott ritmus már jambikus forma, 10-es vagy 11-es szótagszámú sorokkal, rím nélkül. A kifejezés jelentése: „tompa” vers.
Az első ismert blank verse angol nyelven Henry Howard költőtől származik 1554 környékéről. Valószínűleg az ókori latin költészet inspirálta, mivel ők nem használtak rímet (ahogy az ókori görögök sem). Christopher Marlowe használta először ezt a versformát az angol drámában I. Erzsébet angol királynő és I. Jakab korában. Legtöbbet William Shakespeare és John Milton használta a blank verse-t. Milton után kiment a divatból. A romantikus angol költők, mint William Wordsworth, Percy Bysshe Shelley, és John Keats felélesztették a versformát. Még később Alfred Tennyson is előszeretettel használta. Blank verse-ben íródtak Az ember tragádiájának egyes részei is.”
/WikipédiA/
Milyen banda lehet az, melynek névválasztásának jelentése a fentebbi tartalommal bír? Logikusan kísérleti, a stockholmi két tagot számláló formáció az elektró-indusztrial-noise-ambient halmazát erősítik, melyet a francia Visceral Circuitry Records első 100 db-os limitált kiadványa, melynek Gabriel S. a „gondozója” – ismerhetik egyesek talán a Gerbe of Life-ból illetve a Glaukom Synod-ból. A kézzel készült és számozott (engem a 29. db-bal tiszteltelt meg Gabriel) írott CD-és über underground (a kiadónak semmiféle oldala sincs) korong engem erősen a ’90-es évek vége felé induló CD-és demós időszakra emlékeztet. Visszatérve a svéd formációra, túl sokat nem lehet róluk tudni, valamikor 2009 nyarán alakult a Kalle Fagerberg és Guland alkotta Blank Verse.
A korong hat dalból építi ki, a minimál alapokra fektetett zajos ambient kohézióját, a végeredmény eszembe jutatta a ’90-es évek elején szaporodni kezdő kísérleti elektrók és EBM scenéjét, melyben a samplerek és a primitív alapok kozmikus háttérrel dolgoznak. Sok olyan csapatot meg lehetne említeni, melyek hasonló koncepciók alapján alkottak könnyen felejthető, vagy mai napig szívesen hallgatott albumokat, ilyen volt példának okáért a Sear Bliss egykori billentyűsének sajnos azóta már nem aktív egyszemélyes formációja, az Arud.
A Blank Verse korántsem hasonlítható olyan nagy Cold Meat Industry-s hordákhoz, mint a Mental Destruction vagy az In Slaughter Natives, de hasonló halmazokban mozgott a Kerovnian, Eros Necropsique, Aphrodisiac, Profane Grace vagy az egydemós ukrán Vetche.
Az ilyen zenék esetében mindig nehézkes a pontozás, sőt a kritika megírása is értelmetlen, hiszen annyira tág ez a halmaz, hogy bármi, amit hibaként említhetnénk meg, lehet éppen a koncepció, önkifejezés valamely atmoszférikus manifesztálódása volt. A sok komor zaj és ismétlődő zajfelhők ellenére alapvetően kellemes összképet mutat a svéd formáció limitált debütje.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.