A progresszív szférából érkezik az érdekes nevű Autumn Hour, a New Jersey-i horda keletkezése fiatalka, de tagjainak egy része öregharcos, így nem is kellett demókkal és kislemezekkel húzni a drága időt, s persze kiadót is könnyedén találtak a Rock Ridge Music jóvoltából 2009-ben, majd idén a Cyclone Empire Records. Akkor pár szót az említett öregmotorosokról; Alan Tecchio neve sok thrash és prog zene szerelmese előtt ismerősen csenghet, a Hades, Watchtower illetve a Seven Witches végett, s itt van nekünk még négyhúrosa mögül; Clint Arent (Seven Witches, Painmuseum) és a dobok terén, igaz csak vendégként; Dave Lescinsky – szintén Seven Witches…
Az alapvetően modern és tört muzsika rengeteg dallammal operál, bár a legerősebb gerincét mindenképpen a Hades féle vetületek adják, tehát groovos és izmos thrash, zakatolásokkal és mély törésekkel, ám az Autumn Hour sokkal többrétűbb, építkezőbb, kellemesebb, s persze dallamosabb. A témák változatosan operálnak a jóféle riffekkel, vastag basszus futamokkal és szólókkal, megbolondítva igényes akusztikus bontásokkal. Néhol olyan hatások ugrottak be, mint az igényesebb nu-metál hordák esetében fennálló halmazoknál, illetve lehet kicsit furának hat, de Godsmack vonal sem elenyésző. Az elgondolkodtató szövegek (alapkoncepió Ray Kurzweil – The Singularity Is Near-je), változatos vokál és zenei lépegetések varázslatos muzsikát rejtenek, amely nem csak a progresszív rajongóknak adhat sokat, de egyéb népség is könnyen megtalálhatja a számításait a tengerentúli banda oltárán.
Nekem nem annyira stílusom az ilyesmi zene, de még engem is sikerült a maguk istállójába terelni, holott se nem építkező versenyló, se nem számító bukméker nem vagyok!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.