A lengyel fővárosból érkezett Virgin Snatch a keleti blokkban jártasabb thrasherek előtt mindenképpen ismerősen csengő név, mely minőséget és kiállást egyaránt mutat, mint arculat, mind pedig zenei halmazok terén. Buktatókat nem kapunk, ám a műfaj izmosan csapkod, s hogy miért írok egy közel két éves korongról? Gondolom, mert a Mystic Productions kidobja-küldi az összes fölösben maradt promót – aztán tévedés, hiszen a 2008-as anyagot idén februárban megint kiadta. A hangzás vastag és lendületes, a külsőségekért, pedig Quras (Mentalporn) a felelős, akinek egérnyomkodásai közepette gazdagodtunk már Behemoth és Deathstars fedőkkel is. Lényegében ez az apokaliptikus vallási médiacenter az élő Pokol közepén nem igazán illik a zenei tartalomhoz, de kapcsolódik a szövegkoncepcióval – de nem tudom magát a CD lemez designját hogyan kapcsolják a csapathoz, mely a klasszikus értelemben vett ’90-es évek második felétől áramló thrash hullámot igyekszik meglovagolni, mikor a grafikája inkább jutatja eszembe a mai post-HC, metalcore és harmad-negyed generációs HC kacatokat… Mellesleg a krakkói srácok negyedik nagylemezéhez van szerencsénk, melyben két Anal Stench tag is szorongatja repedő heréit a megvadult bikának, miközben Jacek Hiro húrjaival fújtrogatja a felbőszült állatot, s olyan csapatokban tanulta ki az élvezeteket, mint a szerencsétlen közelmúltú Decapitated és az építkező csoda Sceptic. Vendégzenésznek itt van nekünk basszus feszítéseivel Marcin „Novy” Nowak az egykori Vader-ből és a Behemoth-ból – azóta alakult a legénység… Nos, a nagy nevek mögött mi is rejlik zeneileg?
Profi és vérbeli thrash, mellyel a legnagyobb gond az egyediség hiánya, hiszen az Act of Grace közel háromnegyed órája a Testament újabb vonalait másolja le; nem egy az egyben, de túlmutat a mimézise a hatásokon. Így tehát bármennyire is profi tagadhatatlan a felvonuló Kalifornia halmaz, így tehát elsősorban a 99-es The Gathering ötleteit hallottam ki elsősorban, a hangzás, az orgánum, a megoldások, a váltások, és az egész anyag atmoszférája, szinte minden abból építkezik… de megemlíthetem a súlyosabb részeknél a Low és a Demonic kohézióját is. Tagadhatatlan, hogy vérbeli is hihetetlenül energikus és összerakott thrash-t kapunk, de felmerül a kérdés, hogy ekkora zenészek hogyan nem képesek valóban újat alkotni, helyette a másolás és hatások hálójában vergődve professzionális és izgalmas, ám mégis csak kópiát letenni arra a bizonyos asztalra. Az említett Testament-en kívül a Nevermore, OverKill, Exodus és Death Angel fanok is örülhetnek a friss és fröcsögő vér láttán-hallottán.
Természetesen a Testament szerelmeseinek új keletű generációja lesz a boldog, hiszen a koraihoz vajmi kevés köze van a Virgin Snatch-nek. A korong érdekessége talán még a záró nóta, melyben Vogg (Wacek Kiełtyka – Decapitated gittyósa) segít be vendégként a szólókba, s maga a dal egy kicsit új arcát mutatja meg a bandának. Mély és akusztikus-riff ballada ez (gyengébbek kedvéjért: It’s Me), mely komoly és életszerű témát ölel át, s szembe megy azzal a túlfűtött energiával, amely amúgy az Act of Grace alapszegmense.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.