Ismerkedjünk meg egy feltörekvő mai csapattal, amelynek most jött ki debüt nagylemeze, amit szintén ebben az évben egy kislemez előzött meg. Aki azt gondolná, hogy a fiatal lengyel banda Terminal névvel valami ipari dologgal próbálkozik, az bizony téved, de nem hatalmasat, hiszen a progresszív zenéjük a jazz és nu metál elemeken kívül rengeteg billentyűt használ, melyek egy része igencsak sampler erős, hogy egyértelműen érthető legyen, akadtak olyan mozzanatok, amik a Linkin Park jobb pillanatait idézte fel bennem. Ettől függetlenül annyira sokszínű a végeredmény, hogy ezek csak átmenetek és fejlődési kapcsolatok egyik elemből a másikba. S gyakorlatilag iszonyat mennyiségű nevet lehet megemlíteni az egészen matekos és nyakatekert tördeléstől, egészen a progresszív rock és thrash vágtákig, a groovos húzásoktól a jazz betétekig. A már imént felhozott Linkin Park mellett az újabb KoRn betegségek, Clawfinger, Powerman 5000, Sevendust, Mudvayne, Dope, Limp Bizkit, Senser, Mustroomhead, Fates Warning, Drowning Pool, Skrape, Pain Of Salvation…
Ha tüzetesebben áttekintjük a listát, ez bizony rengeteg féle név és műfaj, s bizony a Terminal zenéje ennyire kevert, ennyire hibrid átmenet egyikből a másikból. Az érdekessége, pedig abból fakad, hogy ezek a sűrű váltások és fúziók szinte percenként új és új léptekben halad más és más irányba, így gyakorlatilag a végeredmény túlmutat a színes és kevert értékeken,művészit alkot, amely agyas, eszméletlenül ügyes, agresszív és mély, annak ellenére, hogy nagyon mai, nagyon trendi, divatos és könnyen emészthető, avagy a populáris és rádióbarát zenék 
egy érdekfeszítő halmazát vágta ki magának a fiatal lengyel bagázs. Természetesen a rengeteg jól összerakott dallam és sampler mellett igazán művészi szólókban sincs hiány, ahogy a riffek éle és építkezése se a nu metál és a mai crossover rétegekben merítkezik. A hangzás nagyon hasít, amíg a külsőségek végett se lehet nagyon panaszunk Mentalporn művészünknek köszönhetően, aki olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint a Deathstars, Behemoth, Darzamat. A súlyos és agresszív zúzdák viszont csak ritkán fejlődnek túl azon a ponton, hogy igazán keménynek hassanak, így jött a képbe a Linkin Park, amely elsőre csak koncepció terén mutatkozott meg, majd jobban beleásva magam a Terminal világában, zeneileg is sok hasonlóságot mutat. Ez a korong sokat adhat azoknak, akik kedvelik a változatos progresszív zenéket és azoknak is, akik a jelen divatján nőttek fel, és egy erősebb és mélyebb vonalára is kíváncsiak. A vokál kevés helyen lesz ordítássá vagy acsarkodássá, a dallamos és tiszta ének, illetve a hip-hopos megmondogatós formák a jellemzők, digitalizált rendszerekkel.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.