Hol volt, s hol nem, létezett és azóta is létezik a lengyel thrash metal bohócai, melyet Acid Drinkers néven ismerhetünk. A kultikus csapat számtalan érdekes és pöpec anyaggal jöttek már, s lényegében nem is a méregevőék itt a lényeg, csak azért kerültek egyáltalán szóba, mert a front emberük, Tomasz „Titus” Pukacki megalapította tavaly a Titus Tommy Gunn formációt, s ki is adta a Mystic Production. Amíg az Acid Drinkers a thrash metalt crossover elemekkel keverte, addig a kritikánk tárgya a heavy és speed keverékével bombázza a már ezer irányból lerágott műfajt. A hangzás korrekt, a külsőségek pedig a ’70-es évek designját követi, lássuk mivel is rukkolt elő a háromfős rock’n’roll bagázs.
A punkos és koszos vonaglás magabiztos alapokon elsősorban a Motörhead fanoknak adhat nagyon sokat, de aki rajong a húzosabb Ozzy Osboure illetve a dallamosabb Sodom anyagokért vagy a korai Guns N’ Roses, annál is könnyen is betalálhatnak. Változatos és összetett anyag, rengeteg váltással melynek gyökerei a már említett stílusokból tevődnek össze, így tehát heavy, speed, thrash, blues, jazz, punk és rock’n’roll némi folkos témaözönnel… S lényegében ódákat zenghetnék erről a közel háromnegyed órás energiabombáról, a maga repeszeivel, szépségével, koszos rongyaival és olajos lefolyóival. Külőn kiemelném a brutálisan lehangolt basszusokat és a hihetetlenül virtuóz és eltalált szólókat, ügyesen dobta fel lengyel méreg vedelőnk az ezeréves Liza Minnelli nótát.
Gondolom a pontszám beszél helyettem, s nincs is más dolgom, mint rágyújtani egy elfacsart deckre és felhörpinteni a már tegnap is langyos vodkám, keresek egy még nem telibevert muffot, s átélem a Tommy féle haldoklás-öröm szédelgést…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.