Ismerkedésünk tárgya a győri D.N.S. (Don’t Need Society – tipikus HC név, bár a borítón aposztróf nélkül szerepel…), amely nem rég dobta össze debüt EP-jét. A legénység öt arcból áll, 2006-ban hívták éltre, akkor gondolom még project gyanánt, csak mert 2007 körül én még láttam a frontember másik formációját Nagykanizsán egy KA-Rock bulin Radiopassive néven, s mit ne mondjak nem győztek meg… ennek ellenére reményekkel és várakozással hallgattam bele az ügyes papírtokos képződménybe.
Ami elsőre feltűnt, hogy az említett jól sikerült, ám puritán külsőségek nem is olyan rossz hangzással párosul, ami viszont furán veszi ki magát, angol banda név és album cím, míg a szövegek magyarok. Mit kapunk zeneileg? A várva várt HC helyett, nekem a Down vagy egyéb stoner nevek ezerszer többször bukkantak fel, mint mondjuk a Sick Of It All vagy a Madball, bár kétségtelen hogy van a korongnak egy erős punk és HC magja, amely a fogós és egyszerű témákból áll össze. Gyakorlatilag, amit kapunk az némi rock’n’roll keveredése a punk a HC és a stoner húzásokkal, amolyan masszív paraszt szántás. Ez így most nagyon egyedinek tűnhet, de inkább csak jól összerakott, mint valami nagy identitás. Néhol a magyar szövegek végett olyan egykori kultikus nevek ugrottak be, mint a korai Action, Necropsia vagy Leukémia,vagy a későbbi szerencsi (s hazai színtéren kiemelkedő) Inferno Metalcore System, na de ezeknél azért modernebb a dolog, no meg gyengébb is – vagy csak a múlt szépült meg ennyire? Természetesen nagyon dühös, nagyon kemény és kiveri a szart belőled, ami némileg sántít, de egyezzük meg a masszív primitívségben, amiben azért néhol korai Biohazard szólók és Pantera riffek színesítenek, némi Downset. agresszióval.
Ha a hazaszínteret nézzük, akkor jó kis produkció, ha a nemzetközit, akkor síralmas… ez a nagy helyzet. Ettől függetlenül úgy gondolom érdemes őket koncerten elkapni, mert nagy valószínűséggel erős bulit adhatnak. A bonusz a rossz angol kiejtése és egyértelműen rock’n’roll stoner húzása végett nagyon kilóg az amúgy egységes földműves masszából. A srácoknak sok sikert kívánok, és rengeteg munkát, mert nem esélytelen, hogy egyszer nagylemezt is összehoznak, és az még több értéket fog hordozni, bár utóbbit ezen a közel 20 perces szösszeneten is bőven találhatunk!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.