Egy berlini duóról van jelen esetben szó, Graasjäl az énekes, gitáros-basszusgitáros, aki az Avsked és a Misanthropic Path soraiban érdekelt, illetve M. Greis a dobos, de amúgy túl sok információ nincs a bandáról, nincs honlapjuk, vagy myspace/twitter/facebookhoz hasonló kommersz dolgok. Annyit lehet tudni, hogy az Animo Aeger 2003-ban jött létre, de 2009-ig hallgatásba burkolóztak, abban az évben jött ki ugyanis az első demó (Wolfsvisionen) és a most taglalt hétszámos nagylemez is.
Depresszív black metallal van dolgunk nagyjából a korai Bethlehem, a korai Shining, vagy a Xasthur által körülhatárolható mezsgyéről. Vékonyan duruzsoló gitárok, tompa és erőtlen dob, alig hallható basszusgitár, groteszk, elkínzott énekhang és kilátástalan atmoszféra jellemzi a próbateremben rögzített cd-t. A smirglis német nyelv használata a Bethlehemhez hasonlóan itt is ad egy sajátos ízt az anyagnak, Graasjäl többnyire olyan szenvedő sikolyokat, huhogásokat présel ki magából, mint egy lelkileg sérült ember, és a lehangoló riffek, lassú hömpölygések (pl. a Nuancen/Disparitфten: Das R-Kapitel csak a negyedik perc környékén kapcsol rá, és utána hamar el is vágják a lendületet egy komor belassulással) szinte rátelepednek az emberre. Mégis, a maga keretein belül nem teljesen monoton az Impuls; nem nyújtanak egy-egy témát idegtépően hosszú ideig el, viszonylag (hangsúlyozom, viszonylag) gyakorinak nevezhetők a dobos tempóváltásai. Sőt, egyes riffek ha nem is kiemelkedően jók, de megjegyezhetők, s nem mindenhol jellemző az élettelen, embergyűlölő atmoszféra. A Den Laufstall zu brechen... szólóval is el van látva, a Verheissungsvoll Felder, geschützt von ebenjenem Eis beteges riffjei a cd egyik csúcspontját jelentik, itt nagyon erőteljes a szuicid hangulat, míg a The Box egy összességében erőszakosabb, fenyegetőbb szám. Bár akadnak kevésbé meggyőző, többnyire átlagos témákkal operáló pillanatok is, mondjuk a Der Begriff der Reinheit, getrфnkt von Grфberschweiss is túl hosszú, ergo lehet még hova fejlődni. Viszont a Grossstadtlyrik végi kántálás elég súlyos, és még meg kell említenem a metal-mentesített utolsó számot is, amiről a Trancelike Void ambient hangulatfestős dolgai jutottak eszembe. Nálam ez egy korrekt 6,5 pontos munka, annyira nem az én világom, de aki az efféle betegségekhez érez vonzalmat, az a Lethal Confilct révén tudja beszerezni a cd-t.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.