Az orosz sztyepék és rideg földek medve és farkas járta birodalmából érkezett a nemes egyszerűségű On the Edge of the NetherRealm, melyet a szintén orosz BadMoodMan Music bocsájtott útjára, a két ember alkotta formáció mellesleg 2005-ben alakult és a Different Realms mély masszája az első debütjük, melyet eddig semmilyen kiadványuk sem előzött meg. Vladimir Andreev felelős minden dallamért, hangszerért, avagy a formáció agya, akinek komoly pozíciója van az Otkroveniya Dozhdya formációban, melyről pár éve számoltam be itt a Fémforgács digitális hasábjain is. A súlyos és bugyborékoló hörgésért pedig a Sethaye a felelős, a srác valami új harcos lehet, csak mert semmi zenetörténelmi múlt sincs róla. A podolski srácok zenéje ultra súlyos doom-death, brutális gothic lüktetéssel és csodálatos dallamokkal, melyek csak néhol kerekednek felül a nyomasztó komorságon.
Néhol eszembejutott az igazán korai My Dying Bride és Anathema, de sokkal death orientáltabb ez a tekergőzés a halál és lét elvesztés között, némi meghasadt romantikával és a lassan foszladozni kezdő vegetációjával. A dolog komoly hasonlóságot mutat Vladimir másik formációjával a Otkroveniya Dozhdya féle mélyrepüléssel, ám súlyosabb, embertelenebb vagy inkább is még inkább emberi, ha a lélek bugyrait nézzük, s a rejtett titkok és tudatalattink leképződéseit. A komor dallamokat gyakran szakítják féle akusztikus tiszta elmélkedések, csodálatos akkord gyakorlatok, ám ezek felemelő érzése se tudja felejtetni a hallgatóval ennek a lassú masszának az előrejutását palástolt szívünkben. Kifejezetten nyomasztó és lehangoló az ami marad bennünk ha levonult a tengeralattjárónk. Hiába az imént említett szép bontások és magukkal ragadó komor szólók; ez bizony penge biztos csukló-csikló…
A külsőségek és a hangzás igényes és jól reprezentálja a belső félelmek, rémálmok, halál, suttogás és morajlás délceg keringőjét az elme és lélek pillérein, a hangszerek használatában viszont néhol érezni a programozást, bár nem zavaróan, de pici visszavet az intenzív életgyűlöletből és öröm taszításból. Ezt a visszavetést értsétek lefojtásnak, intenzív vesztésnek, vagy nem hat annyira brutálisan valósnak, de mint a címe is jelzi a debütöt, a valóságok hada is eltérő, csak úgy, mint a szívünk mélysége… vagy láttál te már tüdőbajos asszony mellét? Nem pornográf csak megdöbbentő, mint ez a szerelem. Túlélni túl lehet? Minek, no meg kinek?…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.