A fura nevű Belarus nem kevésbé furcsa zenével kecsegtet a kísérleti hangvételű muzsikák szerelmeseinek. A formációról túl sok információ nincs, azon kívül hogy a varázslatos Magi az első debütjük és az orosz Solitude Productions adta ki. A hangzás amúgy műfajától függetlenül tiszta és pöpec, a külsőségek pedig igencsak szépre sikerültek, kár hogy mindez magáról a zenéről már nem mondható el ennyire egyértelműen.
Elméletileg ez ugyanis pszichedelikus rock, némi törzsies kilengéssel, de én ebbe bele merném húzni a kísérleti ambient, az autentikus ipari-zaj és az emészthetőbb drone muzsikák palettáját. Mindenképpen érdekes képződmény, amelyben természetesen lehet találni értéket, s valamennyire alkalmas, pl. alvás vagy pihenés mellé, de ez is kicsit sántít, hiszen a kísérlet jellege végett rengeteg zavaró zajt és tónust tartalmaz, amelyek kizökkentik a hallgatót a véglegeses vagy legalább is hosszabb bele-elmerülésből. A mindössze három tételben taglalt törzsi kotyvasz nem képes egy másik birodalomba elrepíteni, pedig a Three In A Desert egy része ezen dolgozik, míg a Gold, Ladan, Mirra gyakorlatilag egy akusztikus akkord gyakorlat, és az igazi zenét a kezdőtétel és baromi hosszú Way To The Son jelenti (tehát lentebb lekapod ezt a dalt a kiadó oldaláról ingyen, majd elfelejted a fura nevű formációt egy életre). Itt mérhetőek leginkább hatások terén a Neurosis mellék formációnak (gondolok itt a Tribes of Neurot, Blood & Time, Culper Ring, ) illetve a Sunn O))) művészkedő ömlengése.
Szóval értékekben és különlegességekben nincs hiány, s a kreálmány bizonyos helyzetekben és körökben meg is állja a helyét a maga tátongó mélységével, szépségével, de ettől még igazán őszintén kimondva a nagy igazságot: egy igényes, ám teljesen felesleges kiadvány.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.