Enyhe kíváncsiság lett úrrá rajtam, mikor a zene jellemzésénél rábukkantam a mellékelt információs lapon a My Bloody Valentine és a Sonic Youth nevére a Burzumé mellett. A My Bloody Valentine fátyolos, hipnotikus gitárhangzása black metallal vegyítve? Ez biztos valami Alcest-szerű lesz. Hát nem. Pontosabban: nem igazán. Az önmagát egy Black Sabbath dalcím után elnevező olasz duó esetében az a tipikus helyzet forog fenn, mikor a promószöveg félre is vezet, meg nem is.
Lassú, doomosan hömpölygő riffek, monoton, hosszan pulzáló gitárfüggönyök, akusztikus / ambient betétek és túlvilági károgás jellemzi a szép természeti képekbe csomagolt korongon hallható négy (három) számot. Papíron eddig minden ígéretesen hangzik; a probléma ott kezdődik, hogy míg az Amesoeurs, az Alcest, vagy a Fen viszonylag érdekesen vegyíti a távolról még black metalra emlékeztető elemeket az akusztikus / ambient hangulatfestéssel vagy a post rockban bevett csilingeléssel, addig a Sleeping Village az egyensúlyérzékét elvesztve sokszor megy át unalmasba. Az említettekhez viszonyítva magasabb a feketefém-koncentrációja; a My Quality of Being és a Bliss csak pillanatok erejéig oldja fel könnyed akusztikus pillanatokkal a csordogáló nyomasztást. Nem az agresszió, hanem a melankolikus időtlenség jellemzi ezeket a számokat; nincs bennük túl sok téma, inkább a kisugárzásra mennek rá. A hangzás víz alól előtörő tompa, cérnavékony sistergésként jellemezhető, amitől ezek a kvázi black metalos pillanatok (Xasthur, Burzum hatásokra kell elsősorban gondolni) elveszítik azt az erőt, ami mondjuk a Velvet Cacoonban így is megvan (valamint dalszerzésileg is gyengébb lábakon állnak), a halk hörgés-károgás pedig óhatatlanul elriasztja majd azokat, akik mondjuk a duó Alcestre való hivatkozása miatt alapvetően érdeklődnének a Sleeping Village iránt. A nyolc perces Out-of-the-Way majd’ fele egyhangú morajlás-sistergés, talán a Sunn O))) nevével tudnám kapcsolatba hozni (az ötödik perc környékén múló benyomásként egy pillanatra a Jesu is beugrott, de gyorsan tova is szállt), viszont mint dal, egyszerűen unalmas és fárasztó számomra. Összességében véve nem vagyok kibékülve a lemezzel, viszont aki a hangulatzenékben kompetens, egy próbát mindenképp tegyen vele, ha az említettek zenéjét kedveli.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.