„Makarenko pedagógiájának középpontjában az önigazgató kollektíva áll, amely lehetővé teszi egyrészt a társadalom számára hasznos állampolgárok nevelését, másrészt az autonóm személyiség létrejöttét. Ezért Makarenko pedagógiájának egyik legfőbb jellemzője a kollektivizmus. Elvei szerint az egyén nevelése önmagában nem képzelhető el (ezért sem volt híve az akkoriban divatos reformpedagógiának vagy ahogy akkor hívták paedológiának), a gyerek önmagából való fejlődését így szükségképpen elvetette, ami megfelel a szociálpszichológia mai ismereteinek. Makarenko hangsúlyozta, hogy nem pusztán a kollektíván belüli kapcsolatok fontosak a nevelésben, mert a fejlődés igazi forrása a kollektíva külső kapcsolatai. Ilyen módon a makarenkói elméletben a kollektíva élete mechanizmus, amely közvetíti a társadalom különböző hatásait az egyén felé és lehetővé teszi azt, hogy e hatásokat internalizálja, belsővé tegye. Ezzel az általános társadalmi jellemzők, hatások az egyénre jellemző sajátos formát ölthetik, azaz az egyén valóban egyedivé és autonómmá válhat.[2] Hogy feladatát elláthassa, a közösség önigazgatásának formai elemei mellett (gyerekek közgyűlése) Makarenko kiemelte a munka szerepét az iskolában (amely egyszerre teremti meg a jövő egyre gazdagabb szükségleteinek létrejöttét és kielégítésének feltételeit és a belülről jövő fegyelmet), valamint radikálisan átértelmezte a fegyelmezés és a büntetés koncepcióját.”
/Wikipédia/
A német Pedagogic Torment nevén sokat lehetne agyalni, miért is választották éppen ezt, elnézve a dalok címeit, a booklet képeit és a 2004-ben alakult thuringiai formáció műfaját, könnyen rájöhetünk, hogy bizony a death metal punkos húzásokkal tökéletesen kimeríti a nevelés agresszívebb formáit. A nevelő jelleg viccesen kifordítva, abszurd példákkal és szövegekkel felturbóztatva bizony-bizony nem mindennapi anyaggal teszi gazdagabbá a betegebb dolgok szerelmeseit.
A német tanári brigád már demó címével is arra utal, ami az egész korongon társunk, a sok oltás és poénkodás mögött ugyanis egy reális és egészséges társadalom kritika húzódik meg, melyről szeretünk nem tudomást venni. A 2008-as demó jól szól és a külsőségek és tálalás is simán túllépi a demók megszokott kereteit, teljesen korrekt munka! Ez mondható el a valóban punkos lépésekkel teli death metálról is, ami rengeteg váltással és vicces kiállással teszi gazdagabbá a betegségek és gyermeki önazonosság mércéit. Hatások terén szinte bármelyik gore-grind-death formáció megemlíthető, amely igyekszik punkos lázadással színesíteni zajos és vértől, kitépett belektől és punci nedvtől csuszamlós muzsikáját . Na jó, annyira nem kísérleti a német srácok produktuma, mint pl. a francia crossver Cadaveric Hunter bolondokháza, de olyan sokkal nem marad el mellette, akusztikus bontásaival, s pici System Of A Down jellegű megoldásaival. A végeredmény egységes neveléstudat és ütlegelés, melyben a felmerülő német nyelvlecke jellegű betétek se rontanak sokat, az amúgy angolul hörgő, üvöltő és krákogó Hannes képzett orgánumával.
Zárásképpen a nagy neveléstudat és furcsa le és kiállások, punkos szólók és riffek halmaza mellett evidensen nem lehet vele hatással lenni a gyerekre, melyik szarik a világra, de alkalmas egy poénos kikapcsolódásra, így tehát mindentől függetlenül azon halál fémen felnőtteknek ajánlott, akik tudják értékelni a furcsa koncepció taknyos és betegeskedő eltévelyedéseit.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.