„Embert az ember tapossa
Túl kell még élnünk egymást
Mindenhol harcolnod kell majd
Hogy magadtól szüless újjá…”
/Ezen a földön, ebben az Életben/
Az Animid Effect neve elsősorban Veszprém környékén lehet ismerős az ottani rocker népségnek, ezt erősíti a csapat 2002-es tihanyi alakulása is. A szerzői kiadásban napvilágot látott debüt nagyon vegyes érzelmekkel dolgozik, hiszen zeneileg nehezen behatárolható a dolog, de ez lentebb majd kifejtem tüzetesebben is. Addig is nézzük az infokat a balatoni bagázzsal kapcsolatban, amely jól sikerült (de egyszerű) külsőségek között egy remekül megdörrenő (AMP Stúdió) koronggal indulnak meg a közönség kegyeiért. Sallai Roland három nótában is csellón segít be a két testvérnek: Stevenek (ritmus gitár) illetve Adamnek (basszus gitár), a ritmusokat a banda legfiatalabbikja Stexi adja, a frontember pedig nem más, mint Roy, avagy Greskó Károly, aki hörög, énekel, beszél, mesél no meg pengei a gitárját és a veszprémi Guilthee Lustration anyaghoz is volt némi köze. Amúgy én voltam anno Animid Effect koncerten, ahol az imént említett TG-és csapaton kívül a várpalotai Septicmen aprított még, de bennem teljesen más kép maradt meg Roy hordájáról. Akkor úgy éreztem ez valami Depresszió jellegű dolog, csak durvább néhol… s ahogy most hallgatom a debütöt igencsak más érzéseim támadtak.
Kicsit kifogtak rajtam, mert nem nagyon tudom sehová se egyértelműen osztályozni a dolgot, nem azért mert annyira jó, vagy annyira egyedi, hanem valahogy nem tudom elkapni igazán határozottan a hatásokat, mondhatni rengeteg a zavaró tényező. Így tehát a szeletekre vagdalás most elmarad, de némi perifériával azért szolgálok a húsboltnak… a Pantera, Metallica, Machine Head és Megadeth dallamosabb vonalai találkoznak itt a Depresszió, Tankcsapda, Moby Dick, Ossian halmazzal s nyakon öntve egy kis svéd vonalas dallamvilággal is, nem beszélve pár lírai résznél a korai System Of A Down merülései. A szövegek elgondolkodtatóak, a megoldások pedig a heavy metáltól a nu-metálon át a progresszívtől a death húzásokig süllyed. Valójában egy remekül összerakott korong, amit nehéz megunni, a rengeteg váltás és átmenet miatt gyakran tűnhet úgy, mintha mindezt több csapat rakta volna össze. Egy-két szólóban és riffben én azért egész jól kivettem a Guilthee Lustration vonalát, de annál kézzelfoghatóbb, egyszerűbb és emészthetőbb. Ám még így is túlmutat a jelen hazai palettán, hiszen az említett Depresszió szegmens ez, csak valahogy nagyon másként és iszonyat máshonnan jönnek!
Meggyőző és nem elkapkodott anyag, amiben hajszálhasogatásba merülve biztosan találhatunk hibákat, ám éppen az imént fentebb említett halmaz és réteg (melynek elsősorban szánva van) nem arról híres, hogy belemenne ilyesmikbe vagy átlátná a hatások és fénymásolások perspektíváit. Az Animid Effect remek debüttel robbant be és korántsem zárhatóak ki, hogy a jövőben még sokat hallunk még róluk!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.