A vitorláit itáliai vizeken bontogató Folk Stone immáron öt éve létezik, ez idő alatt három kiadvánnyal örvendeztették meg a folk metal elkötelezett híveit. Közel kettő évet kellett várni a zenekar első demójára, ezt követte az első nagylemez 2008-ban Folk Stone címmel, majd egészen 2010-ig kellett várni az újabb album eljövetelére, mely a Damnati Ad Metalla megjelenésével realizálódott.
A Folk Stone azzal tűnik ki a színtér többi zenekara közül, hogy nem a sztenderd, négy –ötfős formációban dolgozik, hanem egész pontosan nyolc zenészt tudhat soraiban. Meglátásom szerint az effajta, népi gyökerű zene hatékony reprezentálásához indokolt a magasabb létszám. Egészen ritkán fordul elő, hogy egy zenész mondjuk 5-6 különböző hangszert ugyanolyan magas fokon képes megszólaltatni, továbbá gyors fejszámolást tartva kiderül, hogy a széles instrumentális palettát igénylő muzsika színpadi performanszakor is szükséges ennyi összeszokott ember. Lássuk, mely hangszerekből áll a választék a hagyományos zenei eszközöket leszámítva: skótduda, bombardon (rézfúvós), fuvola, szájharmonika, doromb és szintetizátor. A felsorolt zeneszerszámok együttes megszólaltatása közben keletkező aura a középkori királyi udvarok, lovagi tornák hangulatát érezteti. A dalok közt szoros kohéziót nem fedezhetünk fel, csak az imént említett középkori kisugárzás köti össze őket, ám a tételek nagyon differenciáltak, van amely magasztos, találunk világiasabb dallamokat is és kifejezetten harci rítusok is helyet kaptak a lemezen.
Bárki olyan számára javaslom az olasz banda munkásságát, aki 50 perc önfeledt kikapcsolódásra vágyik, illetve frekventáltan ajánlom a XXI. századi középkori lovagok figyelmébe a digipack formájában napvilágot látó korong beszerzését.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.