Ismerkedésünk tárgya a német Dyrathor, a neve alapján thrash metal is lehetne, ám hattingeni barátaink népzenével kutyult dallamos-lakodalmas blackkel boldogítanak minket. 2006-ban alakultak, s két évvel rá a Memories in Frost demót tették le maguk elé, idén meg a debütöt melyről éppen olvasol, ám ettél már kiadósabb vacsorát is… A norvég vihar-mennydörgés metált játszani akaró csapat nem igazán lódítja meg Thor kalapácsát, de Odin szakállát se tudják meghúzni, s nem indulnak meg a viking csapatok, mert megszólal a Sacred Walcraft of Hel…
A megszokott kliséket kapjuk, az az skandináv jellegű folk dallamok keverednek itt a dallamos (nekem kicsit lakodalmas hatást keltő) black témákkal. Mellesleg a zenei tudás a helyén van, a balfasz kép ellenére; a tejfeles szájú favágótól a cirkuszi benzines pofájúig mindenféle népség fellelhető a Dyrathor kötelékében. A kiadás igényes digi-pack formátumban kapott helyet, s a hangzással sincs semmi gond, mint már említettem zenészekkel állunk szembe s nem spontán összeröffenésről, de a lakodalmas jelleg és a vérrel áztatott booklet, a tagokról 
készült idióta képekkel együtt felemás képet mutat. Bár lehet bennem van a hiba, hogy nem értem a koncepciót teljesen, s inkább idegesít, mint elvarázsol a dolog. Ám az is igaz, hogy garantált a folk-black zenék szerelmeseinek a Sacred Walcraft of Hel még a maga gyermekbetegségeivel is. Hatásokat konkrétan nem neveznék meg, hiszen hosszú listát róhatnék felesleges körökkel vegyítve, a Dyrathor nem is törekszik az egyediségre, annál is inkább, mert a skandináv és ógermán kultúrát kapcsolva össze, ömlesztett színekkel festi a giccses tájképet az egykori harcos ősökről.
A viking hajók kicsit papírból hajtogatott masinériáknak tűnek, míg a fejszék és gonosz trollok sem esnek messze az almabortól részegen fetrengő erdei orkoktól, a tündérek csillagokat szórnak, míg a várbörtönben felejtett királylány ujjait combjai közé kapva maszturbál egy szebb jövő gondtalanságáért. Ami hiányzik a Dyrathor korongjából, az a varázslat, az a sejtelmes másik dimenzió, melyet jogosan várnánk el, helyette díszleteket kapunk és csapnivaló színészeket egy amúgy jól megkomponált drámában…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.