„S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár,
Nem szabadul – Soha már!”
/Edgar Allan Poe – A holló/
Van, aki eddig is ismerte, s van aki a kritika után se fog emlékezni az ukrán Mournful Gust formációra. A csapat 1999-ben alakult és már 2000-ben kijöttek a She’s My Grief című debütjükkel, amit nagy csend után egy demó 2006-ban, majd két évvel rá a második nagylemez folytatott. A frontember (Vladislav Shahin) egyik projektjéhez már volt szerencséje általam a nagyérdeműnek megismerkedni Autumnia néven. A mostani kiadványuk egy dupla korongos best of – válogatás – gyűjtemény, vagy nevezzük bárminek is a dolgot. Természetesen a koncepció alapját az képezte, hogy az eddig ki nem adott demó, vagy kimaradt dalok vagy ismert nótáik más verziói, átiratai végre elérhetőek legyenek, de mindez felveti annak kérdését, hogy szükség volt-e ennyire magasan és igényesen közreadott archiválásra.
A válasz természetesen az, hogy korántsem, de a BadMoodMan Music és társaik mindig a maguk utjait járják, így tehát nem fogom a dolgot túl hosszúra nyújtani. Az ukrán Mournful Gust világát leginkább a korai Theatre of Tragedy-éhez tudnám hasonlítani, tipikus középtempós zakatolás, mély hörgés kíséretében, csilingelő női orgánummal, suttogással és szép szólókkal, no meg klasszikus zenei hangszereltséggel. Igazából az tudja majd ezt az egészet valósan is értékelni, aki eddig is ismerte a bandát, így a ki nem adott nóták és alternatív megoldások szelei kellemes pillanatokat fog majd szerezni annak a minimális rétegnek. A hangzás nem egységes, ahogy a dalok se, ám ettől függetlenül szép munkát végeztek a stúdióban és a külsőségek is igazán jól sikerültek, avagy éteri gothic… Ja, és akinek nem derült volna ki eddig, ukrán barátaink doom-deathben utaznak némi gothic hátszéllel megtámogatva. Míg az első lemez ragaszkodik a múlthoz, addig a második korong sokkal intenzívebben kísérletező, így tehát található rajt minimál jazz-techno elektró (kissé C=64 vagy Amigás filinggel) ilyen a The Cold Solitude (Soundform & Practical Senses version) vagy az I Saw Her Sad Eyes (Stas Mischenko version). Érdekes az összkép, egy picit kronologikus, egy csipetnyit felesleges, no de a műfaj szerelmesei ettől még mély szívdobogás közepette átadhatják magukat a ragacsos elmúlásnak…
…főleg, ha egyszer már a TOT elkurvult, a korai szintjét nem üti meg, kellemes alternatíva főleg a szláv és balkánon keresztül nézve a dolgot. A második korong, pedig tartalmaz bonusz gyanánt még egy klipet is, melyet itt is csekkolhattok:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.