„Társaim lehetnek a bennem lakozó csillagtudásban a mozgató erejű állatok,
s ha jószándékkal cselekszenek, úgy ők és alázatos [sic!] gombamesterünkkel visszajuthatnak abba a millió világba, melynek örököse e csillagraj minden polgára.”
/Kim De Korne – Pszichedéikus sámánizus/
Bár a Horn of the Rhino formációt több helyen is thrash-doomnak titulálják, azért az olvasót megnyugtatom nem fogunk egy Exodus és Cathedral hibriddel gazdagodni, bár a doom jelző gyakran jutott eszembe, miközben lepörgött párszor az anyag, de a thrash-sel valahogy semmiképpen sem tudtam összekapcsolni, de majd látni is fogjátok pontosan miért nem. Az erősen vallás ellenes és világvége ideológiát követő spanyol csapat provokatív fedőjével (Rafa Garrés) és hozzátartozó címével illetve szövegeivel inkább húzható a stonter és sludge halmazba, mintsem hogy olyan tézisekbe menjek bele, melyet rájuk húztak. A bilbaói horda valójában 2004-ben alakult Rhino néven, majd idén változtatták meg a helyzetet, a stílus természetesen nem. Egy kis feltörekvő cseh kiadó, a Doomentia Records adott lehetőséget az új anyag megjelentetésére. Az eddigi hat év alatt két nagylemezt és egy demót tettek le arra a bizonyos asztalra.
Mint ahogy lenni szokott az ilyen stonter és sludge dolgoknál a mélység és az álmok droggal-gyógyszerrel dédelgetett kémcsői aktívan dolgoznak. Tipikus mocsaras hasis metal ez, fura rock’n’roll megoldásokkal, melyek olyan csapatok érvágásait hordozza szénné farcolt testén, mint a Black Sabbath, Neurosis, Alice in Chains, Hail!Hornet, Buzzov-en, Axident, Crowbar vagy Corrosion Of Conformity (egyeseknek már csak COC), iSiS, Kyuss, Melvins vagy éppen a Zatokrev zaklatott haldoklása. Súlyos és lassú morajlás ez, megtépett mázsás riffekkel, mély basszussal és agyvelőt rázó tammokkal, beteg és antiszociális szövegekkel, avagy az a fajta hígítós massza, mely mondjuk hajdanán méltón tette ismerté a Buzzov-en nevét. Valahol a háttérben ott mozog a békéért vezeklő bekorongozott és LSD-zett hippi mozgalom Woodstuckról regélve, az egyenlőség és 70’-es évek rock halmazának post-modern robbanásai a jelen válságába. A lét kérdése, mint megcsonkított kurta képzelet, életlen fejsze meghasadt nyele, falra kent agyvelő a puska mélyéről, s egy 0.3 pakkos heroin adag a szekrényből… Hígítótól tocsogó tizenévesek képlékeny agykérge, dobozvárosokban élő dohányfüstben táncoló önmarcangolók, üvegekben üzenetet kereső névtelen alkoholisták hada, a metadon kúráért sorban állók depridol szaggatta tudata, elvonó és elvonatkoztató, családi értékek és rehabilitáció, munkaterápia és csoportos sírógörcs-ömlengés, mind, de mint részese ennek a fajta zenének, mely valójában betegebb bármelyik gore és hullákkal közösülni próbáló bagázsnál. A sludge muzsika ereje és csodája éppen abban rejlik, ahogy önmagunkat szemlélni igyekezzük a felszín mögül, miközben ön-önmagunkba ejtett valóságunk frusztrációval és komplexussal ruház fel. A Horn of the rhino színei evidensen a világoszöldtől a szürkén át a feketéig terjed, tartalmaz egy nagy adag hányást, gyomornedvet, zápfogakat és hamísított receptet a fájdalomcsillapítókról és antidepresszánsoktól a nyugtatókig, sarokba hajított száradt ondótól megkeményedet magazinokat, kitárulkozó lányok-asszonyok egy szebb jövőért, élvezet és színház, organikus orgia, csukló-csikló, anális befecskendezés némi szarkasztikus pumpával az autósbolt mögül. No meg tabletták, arcra húzott fólia, fiolák, kapszulák megfeketedett mákteába áztatva, várnak a felhasználók-felhasználására… hogy aztán álmodj és zuhanj, elvegyüljél a képzelettel, azzal a martalékkal, mellyel a kispolgár soha se telítődik fel. Nincs napsugár, de a savas eső is csak a múlté, ahogy a korhadt tető és rozsdás csavarok is a falban, áll a szalag, haldoklik a gyár, bezárt a népnevelde, helyette befecskendezel, hogy benne, benne legyen az ereidbe…
Hogy aztán az ébredés izomgörcsében, száraz nyirkossággal és cserepes ajakkal újra kívánd azt a gyönyört, mely többet ad, mint a lucskos lyuk a nők lélegző testében, s többet, mint a világ duzzadó erekkel átszőtt pénisze, bugyogó sperma és sikamlós glitering-árbocok a kéj hullámait ölelve. Mesterséges manna, szintetikus ambrózia, pénzsóvár patikus, felemelkedés a fájdalom gleccsereiből, álmosító hasadás, tudattalan éberség. Poshadt bűz és vizelet dédelgette álmok, makulátlan deviancia a degradáció oltárán, magasra emelt páholyokból figyelő romlott díszhuszárok, mesélő öregek a háborúkról és a nagy feltámadásról, infúzión csöpögtetett verbális ebéd-futár, szétesett jelen a Pokol tornácán, megrészegült Mennyország és fullasztó rapid…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.