Guns n’ Roses, Hooligans, Mötley Crüe és Junkies… Biztos vagyok benne, hogy a két éve működő banda tagjai kertelés nélkül beválasztják az említett csapatokat a hatásaik közé. A 2009. év Arany Nyíl Gáláját az Év Felfedezettjének járó díjjal hagyták el a srácok (Fizzy, Robi, Tonó, Milán és Péter), amit kitüntetésnek vagy „mainstream” agymosásnak is fel lehet fogni.
A debüt-albumuk címe mindent elárul a zenéjükről valamint szövegvilágukról. Előzővel teljes mértékben, utóbbival kevésbé tudok azonosulni – köszönhető ez talán annak, hogy nem élem azt a fajta életet amit egy igaz „rockenrollernek” illene. Őszintén bevallom, hogy néhány refrént kivéve egy szöveg-részlet sem jut eszembe az albumról, pedig a szövegkönyvet olvasva is végighallgattam az anyagot nemegyszer. Talán túlságosan is magának írta ezen darabokat az énekes Suhaj Robi. Kinek hangja erős, talán néha túlságosan is az, van még hol fejleszteni, különösen a magasabb tartományokban, de az ígéretes kifejezés nagyon is ráillik. Orgánuma egyébként hasonlatos Csipáéhoz a Hooligansből. A vokálokban a Junkies pacsirtája, Szekeres Andris is besegített a hangmérnöki feladatai mellett.
A hangzás egyszerre nyers, modern és dögös, bár személy szerint a dobokra egy lepkefingnyivel nagyobb figyelmet fordítottam volna, de ezen kívül semmi olyat nem tudok felhozni, ami lerontaná az album minőségét. Egy refréncentrikus, gitárszólókkal is megspékelt, fiatalos, nagyon is mai rock anyag lett a Rock és a Roll. A gitárszólók, kérem, példaértékűek. Tamás Péter és Tamás Milán nagyon értik-érzik ezt a fajta muzsikát. Minden riff és szóló a zenei tudásukat dícséri. A dalok zömét közösen jegyzik, de azok a darabok sem mutatnak nagy különbséget a másiktól ahol önállóan dolgoztak. Nincs üresjárat vagy töltelék-nóta, se erőltetett ballada vagy villogás. Csak tiszta RnR! Fasza kis koncert-nóták ezek, biztosan megmozgatnak néhány arcot a bulikon.
Természetesen a nagy egységből is kitűnik néhány darab, amik személyes kedvencekké formálódtak az elmúlt hetekben. Ilyen például a lemezt nyitó Guns n’ Roses utánérzéssel felvértezett Ébredj fel, a punk/glam egyveleg Ez nem az a hely vagy a zakatolós Méreg.
A banda bizonyította, hogy képes nagy nyomás alatt is minőségi zenét alkotni, most a közönségen, rajtunk áll a dolog, hogy életben hagyjuk-e őket. Ha rajtam múlna, akkor már küldeném is őket vissza a stúdióba a második album munkálataihoz.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.