„A láztól és aggodalomtól túlfűtött lakásokban a téboly színjátékai peregtek…”
/Albert Camus – A pestis/
Találós kérdés: mi az? Pár éve nagyon ment, a 90’-es évek At The Gates és In Flames kontúrjain nőtt fel, a tengeren túlról érkezett és ott is van az igazi bázisa, sok mai fiatalnak a metál zene meghatározó jelensége, s mint pestis lepte el az egész világot. Gondolom, már sejtitek, az Angels and Enemies metalcore csapat, ám nem a burgonya és sült krumpli országából érkezett, hanem innen a szomszédból; Németországból. A csapatot természetesen fiatal srácok alakították és az is evidens volt, hogy a kezdetek maximum 5-6 éves múltra tekinthetnek vissza. A helyzet az, hogy a már kölni csapat 2007-ben döntött úgy, hogy a divatolásból és menőzésből csak úgy lesz valami, ha banda is van, így dől a pénz, a lucskos nunis 15 éves lányok, anyu és apu is büszke lesz, mert bár az egyetem nem megy, de az egyetemi klub tele van miattunk… A nem túl szerencsés névválasztásból kapásból a kezdeteknél született egy demó And Scars Remained címmel, majd idén a debüt is megérkezett…
…a hangzás kétségtelenül profi a külsőségek, pedig engem a Carcass újrakiadásaira emlékeztet. A zene természetesen metalcore, tehát a késői Carcass is megemlíthető, de inkább az In Flames mezőiről szedték be a bárányokat. A lakoma kiegészült némi At The Gates-el is, ahogy lenni szokott még egy nagy adag fertőzéssel. A helyzet amúgy az, hogy anyanyelvükön adják elő, s nem is igazán zavaró, mert kevés helyen 
érteni a szöveget. A vokál sokrétű, ahogy a témák egyvelege is felkészült és ügyes srácokat takar. Nekem a műfajjal és a körülötte kialakult dolgokkal van a bajom, maga az Angels and Enemies zeneileg és tudás terén is rendben van, méltó követőik a komplexebb tengerentúli társaiknak, s ha nem 2007-ben alakulnak és nem idén jelenik meg a GTTKMPLX, hanem mondjuk csúsztassuk előre mindent csak öt évvel, már történelmet írtak volna, s nem csak lemezszerződést. Valójában sajnálom az ilyen bandákat, hiszen miután a műfaj kifulladóban van, lehetséges hogy feloszlanak, csak a gerincükön múlik, hogy utána is zenélnek és ebben a műfajban maradnak-e, hiszen ma is vannak thrash metal csapatok, holott a 80’-as évek közepétől a 90’-es évek elejéig élte fénykorát. Elhivatottság és őszinteség kérdése ez csupán…
…hatásokat nem írtam direkt, hiszen mint említettem bármelyik nagyobb metalcore név megemlíthető lehet. Ügyes szólók, durva szaggatások, agresszív lüktetés, letisztult középtempók, őrlő sebesség és epikus szétesés, mind de mind benne van ebben a közel 50 percben. Sajnos az értékelésnél szinte kivétel nélkül azt nézem, hogy az adott csapat, az adott műfajban hogy teljesít, s ez alapján pontozok, így tehát a fiatalka és energiával teli Angels and Enemies se kaphat megalázó számot, hiszen mint metalcore tökéletesen teljesít!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.