Demiurg
Signed By Evil

(Metal Swamp • 2010)
haragSICK
2010. október 2.
0
Pontszám
9

„A metafizika a gonosz. Mert a metafizika nem való egyébre, mint arra, hogy elaltassa a buzgalmat, amelyet a társadalom templomának építésére kellene fordítanunk.”
/Thomas Mann/

Elsősorban azoknak fog kellemes perceket okozni a cseh Demiurg, akik kedvelik a Death korai és későbbi fúzióit, hiszen a karvanai srácok 1998-ban hozták össze a bandát. Gyakorlatilag az Inferno tagjaiból verbuválódott a kezdetek-kezdetén, majd ez szépen formálódott, mind legénység, mind zenei téren, 2004-ben demóval, majd egy évvel rá az Attack From The Other Side címet viselő debüttel jelentkeztek a cseh srácok – azért hangsúlyoznám ki, hogy csehek, ugyanis a Demiburg „nem tudni” miért, de nagyon kelendő, így vagy 10 ilyen nevű csapat létezik. Na, de visszatérve „keleti” szomszédunkhoz; majd két év csend, egy szerzői kiadásban napvilágot látott pár számos anyaggal rukkoltak elő, melyek rá is kerültek a második nagylemezre, amiről éppen most olvasol. A hangzás lehetett volna vastagabb is és a design is elég direkte hajaz a korong címére, ám ettől függetlenül remek kis anyaggal leptek meg minket a csehek.

Túl hosszúra nem szeretném húzni a dolgot, mert gyakorlatilag egy nagyon jól sikerült kópiáról beszélhetünk, amelynek elsődleges hatása Individual Thought Patterns és Human -féle halmazból dolgozik, de megtalálható itt a Symbolic letisztultsága, a The Sound of Perseverance kísérletezései illetve a Spiritual Healing kegyetlensége is. A Death mellett nem is nagyon tudok intenzíven más fertőzésről beszélni, bár pár helyen beugrott az Edge Of Sanity vagy a Cancer jelenléte is, ám ezek elenyészőek. A Signed By Evil olyannyira nem tagadja a Death merész hatáselméletét, hogy pl.: Jakub Beneš orgánuma szinte egy az egyben Charles Schuldiner, mellesleg pedig remek szólókat, ötletes basszusokat és kellően technikás dobokat kapunk, amelyek kis sarkítással akár Death-nek is hihetnénk. Na, de nem az!

A profi játék és a virtuóz szólók ellenére mégis csak egy fénymásológép ez kérem szépen, még akkor is ha itt a kattogó fények a tiszteletből és megemlékezésből fakadóan esnek a mimézis megrepedt táljára. Aki szereti a Death zeneiségét, és elismeri munkásságát (ki ne tenné?!), netán kíváncsi mindennek egy igényesen reprezentált keleti blokkból fakadó reinkarnációjára, az tegyen egy próbát a Signed By Evil-lal.