„Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
/Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg/
Nem tudom ki mennyire emlékszik rá, de tavaly írtam az olasz Destrage nevű formációról, akkor még az Urban Being címet viselő debütről, idén meg a folytatásról. Felesleges köröket nem fogok róni, az imént említett első lemez kapcsán sok mindent megosztottam a nagyérdeművel. Amúgy a helyzet nyugaton változatlan, ahogy mondani szokás, hiszen ezt a korongot is a Coroner adja ki, idehaza pedig a Record Express terjeszti majd.
A borító egyszerű, a hangzás professzionális, a zene pedig… nos, alapjában véve sok mindent írhatnék erről a lemezről, egy dolgot biztosan nem: egysíkú. Ugyanis a gyökereiben metalcore-rá aszott csapat zeneisége hihetetlenül ezerarcú. A thrash, a jazzcore, a rock’n’roll, az ipari matekosság, a virtuóz szólók, a heavy, a nu-metal, mind, de mind részese az anyagnak. Hatások terén olyan neveket említenék meg, mint Disturbed, Buckethead, Meshuggah, Faith No More, Raunchy, Dope, System of a Down, The Dillinger Escape Plan, Clawfinger vagy éppen a Naildown. Két dolog lett egyértelmű; nagyon megtanultak zenélni, és még nagyobb bohócok lettek, erre jó példa a Jade’s Place klipje is:
A végeredmény van amúgy olyan jó, hogy nemzetközi vízeken se éppen süllyedő tutajként fog mélyrepülésbe kezdeni a megváltó és feloszlató tengerfenék felé. Mai modern metál zene ez kérem szépen tisztelettel; rengeteg fertőzéssel megalkotva a rediktív dekonstrukcióját, alternatívával, s ebből a hibridből kifolyólag lehetőséggel is kimenekítheti a megsüppedt metalcore halmazát az unalom és lassan szánalmassá válló iszapból. Aki ragaszkodik a jelencore hullámához, de már kicsit besokalt a futószalagon érkező tengerentúli és Európa berkeiben mozgoldó egyforma fiúk hasonló zenéitől, az próbálkozzon ezzel az agyament faszsággal, a siker nem garantált, de mindenképpen közelebb áll a jóhoz, mint Cicciolina muffja a szűzies szeméremhez…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.