War for War nem új versenyző a black metal palettáján, a Plzenben 2000-ben életre hívott egyszemélyes projekttel hajdanán foglalkoztam már itt a ‘forgácson is, ám azért a biztonság kedviért a megszokott köröket lerovom újra. Lord Morbivod nevű muksi a felelős mindenért (a pókemberben volt ilyen nevű karakter, vagy tévednék?!), pár vendégzenésszel dolgozik bár együtt, de mégis csak az ő szüleménye az egész, őt amúgy ismerhetik egyesek a Trollech-ből. A cseh emberünk a black metal különböző aspektusaiból közeledik a beteljesedés és rideg valóság oltárához, nem hízeleg, nem imádkozik és nem is dacol, ám kísérletezni nagyon is szeret, ahogy ezt már megszokhattuk az egyszemélyes brigádoktól. A Věž smrti a harmadik nagylemez, amelyre három évet kellett várni, hogy megérte-e? Nehéz kérdés…
Egy biztos, korábban a Naga Productions nagyon korrekten elküldte a teljes anyagot, most csak a lemezt kaptam meg magát, nagy örömömre, így tehát a külsőségek értékelésétől logikusan eltekintenék. A már megszokott black metalt kapjuk rengeteg samplerrel és váltással, a hangzás jó, s az egész anyag együtt lélegzik, a hangszerek meglepően élőnek tűnek és még a pergő se zavaró. Nekem néhol beugrik a Satyricon neve, ám annál kevésbé komplex és rengeteg a thrashes vergődés, melyekre remek billentyűtémák és sejtelmes halmazok feszülnek rá. Mindenképpen érezni lehet a kísérletező kémcső hadjáratot, ahogy a dalok közti differencia is erőteljes, kapunk itt szélsebes marcona tankokat, már-már doom-black vezeklést és persze olyan részeket is, amik közelebb állnak az ipari elektróhoz, mint a metalhoz, ilyen nóta pl.: a Technologie tezby techno förmedvénye, amely a ’80-as évek And One és Nitzer ebb illetve a ’90-es évek Terminal Choice és Suicide Commando fejezeteit juttatta eszembe. Akadnak szép szólók, no meg igazán elvont és elszállós esések. Bukósisakot nem kapunk a zuhanáshoz és a cseh-szláv nyelv még erősebben nyomja latba a gravitáció törvényeit.
Változatos és jól összepasszított korong, rengeteg -féle hatással, hangulattal és hangszereltséggel, éppen ezért sokaknak tetszhet, ám igazából a kísérleti dolgokra ráállt blackereknek ajánlatos belefülelni a gyári kohók post-kommunista csillagbérci bányák rejtekébe. Ezekben az egykori aknákban nem csak szenet és denevért találunk, a légnyomás súlyos, az elföldelt egykori dolgozók sírdombjai pedig kiábrándítóak egy egészséges barlangászathoz. Avagy nem minden arany, ami fénylik, de hogy ez a fekete úgy éjfekete, hogy benne van az elektronika színesfémje is, nos ez tagadhatatlan!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.