„A teljes sejtreprezentáció végeredménye a rák. A demokrácia elrákosodott, a bürokrácia az ő rákja. Az államon belül valahol gyökeret ver egy-egy hivatal, majd rosszindulatúvá válik, mint a Kábítószer-hivatal, de nőttön-nő, mind tovább reprodukálja a maga fajtáját, míg végül megfojtja a gazdaszervezetet, hacsak nem kezelik vagy nem metszik ki idejekorán. A hivatalok nem állnak fenn gazdaszervezet nélkül, igazi paraziták.” /William S. Burroughs – Meztelen ebéd/
Az ukrán csapatoknál két dolgot tapasztalok folyamatosan, vagy maximálisan megszerkesztett és kidolgozott a koncepció, vagy annyira beleszarnak, hogy hivatalos logójuk sincs, a kyyivi formációra utóbbi az igaz, így tehát a borítóval igyekeztem kilopni a dolgokat – kisebb nagyobb sikerekkel, haha. Az anyagot a Solitude Productions adta ki, koszos hangzással és minimalista designnal, de bizony-bizony ez illik ehhez a 2009-ben húrok közé csapott stoner-doom dologhoz. Két demóval indítottak, s a másodikról (Occult/Black Woods) több nóta is kiegészíti a debütöt, mely végül a beszédes First Communion címet kapta. A frontember és gitáros Igor „Prog-Jester” Sidorenko több bandában is aktívkodik, melyből Alexandr dobos se marad ki, csak a basszeros Nikolay elfoglalt, ő csak itt pengeti négyhúros masszáját.
Ha magát a zenét nézzük, mint már említettem nagyon mocskos, koszos, semmibe hulló és csiszolatlan, így tehát a régi idők atmoszféráját hívja életre, sok helyen rockos megoldásokkal, az amúgy stoner-doom Stoned Jesus. Hatások terén olyan neveket említhetünk meg, mint az Electric Wizard vagy a Saint Vitus, s a már felsorolt fertőzések mellett nagy teret adtak a pszichedelikus rock fűzéreknek, melyet nem tudom, hogy a hippi LSD-vel vagy a varázslatos gombák erdejében botorkálással értek-e el, de a hasis massza tagadhatatlan. Szóval azoknak, akik filter helyett tippet szívesebben rágcsálnak fogaik között, s vevők a ’70-es évek zenei mamutjaira, azoknak mindenképpen ajánlatos a belefülelés. A dobok tompák, a basszus koszos és vastag, a gitár pedig inkább búg, mint tiszta dallamokba merülne, nekem nem egy helyen ugrott be Jimi Hendrix misztifikálódása, vagy a francia blues metál Boozing Truckers -féle megszakadt és füstbe fulladt lázadása, domesztikálva az előző és a bekövetkező pillanatokat is egyben. Mindenképpen igényes és maga műfaján belül jól sikerült produkció, mellyel bizony ellehet veszni egy fáradt nap után, belesüppedve a kanapéba, mélyeket szívva az illegalitás 6-7 cm-is spanglijából, búvárkodni önön tudatunk rejtett sarkaiban, majd egy jó ízűt aludni és tudatlanul kikapcsolni a jelen minden nyomasztó problémáját a pillanatnyi felejtés és fejlődés oltára előtt.
Nem tudom ismételni jobban, kiknek is való a Stoned Jesus koszos halmaza… nos ők biztosan nem csalódnak majd, de kipróbálhatja magát mindenki, aki vevő a mélyre hangolt régies jelenre; mélyre szív, lenn tart, kifúj…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.