A hideg északi bosszú minden külsőségével és belsőségével együtt sem a hófödte Skandinávia fjordszökevénye, hanem meglepő módon egy amerikai „fan klub” akik lélekben valószínűleg Leif Eriksson és népének leszármazottai. Nem csak a játszott zene a teljesen megtévesztő, mondhatni autentikus norvég zenei exportárú, hanem a banda szellemisége is, hiszen nyolc éves fennállásukat megannyi demo, split és compillation anyag ékesíti, ami egy erősen letűnőben lévő igazi földalatti vájármunka. Persze 2008-ban megjelent a Domination and Servitude nagylemez is amire még kitérek a későbbiekben, azonban kritikám tárgyát ismét egy gyűjteményes kiadvány képezi.
A Trial By Ice 2002-2010, amint azt a neve is jelzi, a banda eddigi munkásságának esszenciáját hivatott summázni, így aki nem akar bajlódni a ritkaságszámba menő kiadványok felkutatásával, most így is betekintést nyerhet a csapat világába. Gondolom egyébként is beszerezhetetlenek azok az anyagok, szóval hiánypótlónak ugyan annyira tekinthető ez a kiadvány, mint egy bemutatkozó anyagnak, ami egyben a banda szűkebb patriarchális területéről történő kitörési kísérlet is. Na de nézzük, mit rejt ez a tíz szám. Első problémám a történelmi szálak kibogozásában ott akadt, hogy a kiadói promolevélben csak kilenc számosnak van feltüntetve a kiadvány, holott tíz számos és a netes infok szerint a számcímek sem stimmelnek, nem csak a sorrendet, hanem egyszerűen a létüket tekintve is. Na szóval lehet nem arról írok, amiről…
Az intro és az első három tétel eddig nem jelent meg kiadásban, amik egy elég kellemes utazós, pszichedelikus, középtempós, technikailag viszonylag változatos –mondhatni veszélytelen- zene képét festik. Az Obscure Pansophism hét perces hosszával, és erősen ambient jellegével a kezdő két tétellel szemben inkább rokon Vikernes világértelmezésével, illetve a Summoning egyedi heroikus – melankólikus, instrumentális vízióival. A mélységes bánatában, a végtelen skandináv erdőkben bóklászó kétkezes-fejszés hősünkkel már is azonosulhat minden szellemi vérrokon. Ezt a hangulatot viszi tovább a Subconscious Lucifer is, bár ez esetben inkább Quorthon epikus, balladisztikus elképzelései csapódnak ki az amcsi csapat interpretációján, ami által tisztán érezhető, hogy az ambientes beütésekkel tarkított black metal mellett az epikus viking metallal is kacérkodnak a srácok. Megjegyzem, nem is rosszul. Az …And Death egy 2004-es demo szökevény, ahol leginkább a Burzum hipnotikus natív black utazása a mérvadó, némi Darkthrone-os „beleszarok” adalékkal megfűszerezve. A The Darkness of Once Was-zal egészen 2003-ig nyúlnak vissza a srácok, ami egy igazi koszos raw fortyogó kása, némi szintiszőnyeggel megspékelve. A Spirit Halls egy 2005-ös compillation tétel, ami a koszos szaggatásával, felpörgetett tempójával és igazi raw hangulatával ismét kicsit más oldalát mutatja a bandának. A 2005-ös Frozen Foresttel és Infernecronnal közös splitről a Dungeons igazi Darkthrone-os koszos parasztblack életérzése került fel a lemezre, míg a záró negyedórás Pan – The Return ismét egy 2003-ra datálódó hangulatos utazós ambientes black tétel, ami leginkább a Dimmu Borgir – For All Tid lemezének felfogásával rokonítható.
A hangzás természetesen az élvezhetőtől a pocsékig terjed, korszaktól és számtól függően. A stílus is csapongó, a szikárabb blacktől, a vikingen, a raw-on át az ambientig terjed, ami egy gyűjteményes kiadvány tekintetében nem feltétlenül probléma, azonban a Domination and Servitude nagylemezen is ugyan ez a tendencia sajnos. Igazából mindegyik vonal működőképes, de valamelyiket ki kellene kristályosítaniuk, valamelyiket ki kellene gerincnek jelölni ami mellett egyáltalán nem szükséges a többi hangulatot elhagyni, csak egy egységes vonalra szervezni, mert így kicsit nyeklik-nyaklik a végeredmény. Abszolút hallgatható, működőképes igazi földalatti kiadvány ez egy igazi földalatti bandától, én jó szívvel ajánlom ismerkedésre a mozgalom híveinek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.