Luna Field
Diva

(2006)

war

2006. február 13.

0

Pontszám

9

Azt figyeltem meg, hogy a görög Black Lotus kiadó olyan zenekarok sokasságát szerződteti le, melyek vagy második fiatalságukat élik, vagy melyek tagjairól saját családjukon kívül nem sokan hallottak. Ez a cél nagyon bámulatos és minden tisztelet kiérdemel, csak éppen azt nem tudom, hogy lesz majd ezekből az ultraismeretlen zenekarokból valaha is valami. Természetesen albumaik révén.

A Luna Field a második kategóriához tartozik, azon zenekarok közé, akik nevüket be szeretnék írni a metal könyvébe, habár nem ez az első nyilvános megjelenésük, hisz a Diva kiadványuk már második a sorban. A zenekar 1998 óta koptatja a húrokat, hangszálakat illetve a lóbőrt, Megfigyelve a zenekar nevét, a borítót, a zenekari fotót, totál meg voltam győződve, hogy egy gótikus ízekkel átitatott lemezt hallok majd, sok indusztriális elemel..

Errare humanum est…mondja a latin, ugye…A Godparade olyan elsöprő erejű death metal szerzeményt tolt a képembe, hogy a székről majd hanyatt estem. Jóformán fel se ocsúdtam kezdeti ledöbbenésemből, máris átviharzott a következő dal, ha kel, még nagyobb súllyal, de most már némi technikás megoldás is kezdte felütni fejét imitt-amott, némi black metalos fűszerezéssel..

Az elsöprő kezdés után, valahol félút és a vége között kezdett kevéske unalomba fúlni a produkció. Ezt a jelenséget én leginkább a németek azon hibájára fogom, hogy nem képesek kellően kavarni azt a hatalmas fortyogó üstöt, melybe beledobálták a különféle stílusokat. Egyszerűen nincs erejük hozzá. A massza forgatása közben egy-egy billentyűdarabkát is meglátok, de ahogy a szilvaízbe nem illik a feketebors, így ezek a darabok olyanok, mint a testben a gyilkos daganat. Szerintem a billentyűs csávó néha el-elbóbiskolt, majd hírtelen ráordibáltak a többiek, ő felugorva az egész addig átaludt partitúrát egyszerre játssza el, majd újra álomba mélyed a következő rászólásig. .

A hangszeresek nem tündökölnek, nem virgázzák agyon a lemezt, ami tovább emeli a színvonalat, azonban ami tényleg tökéletes, az nem más, mint a lemez hangzása, melyet a Mastersound-ban (Alex Krull (Atrocity). Tulajdona) „mestereltek”.

A legnagyobb meglepetés az album végén meghúzódó Diva Messiah című tétel,mely egy „kilóg a lóláb” szerű dal. Semmi köze a többi 10 darab dalhoz. Előbb azt hittem rossz CD-t kaptam, valami más zenekar dalát is rápréselték, de nem. A 7 perces dal leginkább egy atmoszférikus dark metal dal, rengeteg szólóval, gyönyörű dallamokkal, recitálásokkal. Zseniális. Remélem a következő lemezeken lesz még ilyen. Ez utóbbi dal nélkül 8-as lenne az album, de így adok egy 9-est.