„Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”
/Albert Einstein/
A lengyel Calm Hatchery neve nem tudom kinek, mit mond, remélhetőleg sokaknak többet, mint eddig, ugyanis komplex és technikás death metalban utaznak a sluspski srácok, így tehát van, akiknek be fog égni az agyába a logó. A csapat 2002-ben alakult, még abban az évben demót adtak ki, rá négy évvel debütöt, majd 2007-ben egy újabb demót, melyről egy nóta a tavalyi korongra is felkerült. A külsőségek a tipikus promót takarják, azaz papírtokban adagolt fekete-fehér disk. A hangzás masszív és gyilkos, és ez illik is ehhez a féle vérengzéshez, e nélkül valószínűleg nem jönne át a morajló végeredmény…
Hatások terén olyan nevek említhetőek meg mint Morbid Angel, Nile, Sinister, Immolation, Vader, Hate Eternal, Decapitated, Suffocation, Pestilence és más aprítós egyetemes társuk innen és onnan. Mesélhetnék, hogy ahol a kurva farkú malac túr, ott már csak kiszáradt és megrepedt földkéreg található, gazdájának kisházát a gaz és gyom lepte el, ajtaját a szél verdesi rozsdás és ezerarcú múlt legitim megváltásaként, avagy a dologról rengeteget lehetne írni, de az imént felsorolt nevekből a szakavatottabbnak egyértelműen kiderül mire is számíthat. Technikás és komplex, kellően agyas, de nem fárasztó death metalra, amely nem a brutalitást, hanem a riffek kidolgozottságát tartotta szem előtt. Érezni, hogy a lengyel srácok tökéleteset akartak alkotni, az első riff az utolsó pergőig kidolgozott, nem is nagyon találni olyan témát, ami unalmas vagy béna lenne, nem is beszélve a zenei tudásról és a progresszív dallam világról. A végeredmény némi sarkítással Post-Morbid Angel… a sok pozitívum mellett természetesen az igazság része, hogy a hatások nagyon is egyértelműek, de mégsem csapjuk le a korongot azzal, hogy fénymásolat, hiszen profi és gondolkodó munka, amiben érdemes elveszni. Érdekesség talán még a The Blood Of Stalingrad című nóta, melyben Hitler is szerepet kap és lengyeleink bemutatják, hogy lehet lassú és cammogó témákkal is olyat burítani, hogy keressük utána a helyünk a szobánkban.
Ezen kívül a Scrilege Of Humanity tartogat még két rejtett nótát, melyből az egyik üres percek, míg a másik úgy vonszolja le magát, ahogy az első dal kezdődik, tehát a lemez körforgást mutat és önismétlődést, végtelen, amelynek biztosan megvolt a maga értelme a koncepció tekintetében, csak a promóhoz nem jár booklet (se).
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.