A francia Blut Aus Nord neve a sötétebb zenék kedvelői előtt eddig is ismert volt, éppen ezért született ez a kiadvány, az apropója olyan egyszerű kapitalista értékrend, miszerint nem vásárolható már meg. A The Mystical Beast of Rebellion 2001-ben jelent meg az Oaken Shield illetve az Adipocere kiadványaként, s természetesen nem adtak ki belőle kismillió példányt, közben eltelt pár év és hiányát érezték egyesek a dolognak, így hát nem volt mit tenni újranyomták a dolgot új külsőségekkel és mellé csaptak még három dalt a második lemezre, hogy valamivel többet adjanak, mint az első kiadás. A Debemur Morti Productions szép munkát végezett, s persze megint csak nem dobtak piacra kismillió példányt, de talán egy időre betömik a francia kultikus black horda későn érkező rajongóit. A banda amúgy eredetileg Vlad néven alakult 1993-ban, s a nemző és vajúdó egyaránt Vindsval volt, aki rá egy évvel megunta a dolgot és megalapította a szóban forgó formációt. Azóta a misztikus csörtetés hét nagylemezt adott ki, s mögöttük van pár split és EP is. A kiadvány igényes, a hangzáshoz viszont hozzá se értek, szóval az a fajta remaster ez, ami valójában nem is az… s mellesleg utálok ilyesmikről írni, de leginkább pontozni.
Mit írhatnék egy kultikus és mindenképpen tekintélyt parancsoló, zajos és puritán black anyagról – főleg úgy, hogy a szóban forgó lemez közel 10 éves? Sokat nem, így tehát csak a bonusz diszkre összpontosítanék, ami ugyebár a maga három nótájával a The Mystical Beast of Rebellion folytatása, a hangzás is más, érezhető az imént említett évtized, a koncepció a régi, ám mégis másként adja vissza magát.Észrevehetjük könnyen, hogy azóta a csapat milyen irányban tolódott el, s talán azt is, ha ma írnák a 10 éve kiadott korongot, lehetséges hogy ilyesmit kapnánk. Először is a három tételes felvonás közelebb áll a zajos és puritán doom-ambienthez, mint a black metálhoz. Sebesség még a legerősebb részen se éri el a középtempót, lényegében majdnem funeral morajlást kapunk. Bennem olyan hatást keltett, mint ha mondjuk a Satyricon kísérletezőbb elszállásait a Burzum Filosofem-jével kevertük volna össze, ez egy teljesen más sík és dimenzió. Sokkal sötétebb, elborultabb és lelketlenebb, mint eddig bármelyik Blut Aus Nord anyag, annak ellenére is hogy komoly szerepet kapnak a billentyűk és szabályos szólókat is hallhatunk itt-ott. A tiszta hangzás a füstös és túlvilági vonaglás-haldoklásnak köszönhetően még mélyebb, misztikusabb és inviduálisabb létté szenderül, vagy éppen vedlik át.
Funeral közeli a kiegészítő lemez tehát, az újrakiadáson a meg már 10 éve megjelent nagylemezt kapjuk a maga puritán sötétségével, lázadásával és önpusztításával együtt.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.