Kaptam egy linket. „Ne! Itt van ez a négy szám, írjál róluk, mert ők lesznek Kistvaen előtt…” Jó’van, mondom, meglessük. Hazai banda Kistvaen előtt. Ismeretlen. Black metal. Hujjujj! A hazai black metal mezőnyből kiindulva gondoltam, hogy összeszorítom a záróizmaimat, veszek egy nagy levegőt, felveszem a bugyikék bukósisakomat és túlteszem magam rajta, és persze reménykedtem benne, hogy nem az ultratechnikás Zson, vagy a hazai black keresztapa Khrul dobol rajta. Jelentem, gőzöm sincs, hogy ki dobol, de a dobtémák minőségét és komplexitását hallva bizton állíthatom, hogy nem a fentebb említett úriemberek követték el. Anno a hazai indusztrial black-ben utazó Vortex ütőse, Juhász Dávid volt hasonlóan kreatív. Na jó cinkelés lezárva, most a Qualmról szól a dal! A másik érdekesség, hogy a csapat bemutatkozó anyagának hátterét és a társulat kilétét maximális homály fedi. A zenekar külön kérése és koncepciója, hogy egyelőre semmit nem tudunk róluk. Ez így első körben akár jó PR is lehet. Én elfogadom, hogy a zene a lényeg, az eszköz és maga a létrehozott önálló entitás, így az alkotó megszűnik mindenhatónak lenni és minden energiája és esszencia az alkotásba kerül át. Legyen hát!
És micsoda alkotás a négy tételes Parasite! Én egészen mostanáig kételkedtem benne, hogy fel tudjuk venni a norvégokkal a versenyt, de a Qualm nem hogy meggyőzött, hanem megevett, bedarált és uralma alá hajtott. Az eddig képtelenségnek vagy elvetemült túlzásnak ható gondolat, hogy majd egy magyar csapatot az Emperor/Ihsahn, a Pantheon I, a Dark Fortress, vagy a Sulphur mellé helyezek nem csak létjogosultságot nyert, hanem önmaga kiált a párhuzamok zengéséért. Már az Unsound alatt teljesen tiszta lett a dolog, hogy vagy álmodok, vagy valóban sikerült valamely hazánk fiainak a maximális technikai tudással, alázattal, tekervényes vonalvezetéssel és nagybetűs hangulattal megközelíteni az említett nagyokat. Tovább haladva az anyagon azonban az is bebizonyosodott, hogy nem csak megközelíti a hegytetőn trónoló félisteneket, hanem frissen és fitten megkopogtatja azok vállát és széles mosollyal „helló”-t köszön nekik. A Parasite mind a négy tétele kifinomult, érzéssel megkomponált technikás, igazi norvég esszencia magyar tollból. A gitárjáték végletesen technikás, szikár és telis tele van azokkal a felpengetésekkel, amiktől azonnal érzi az ember, hogy jeges ostor csapkodja a hátát. A dobtémák nemzetközi viszonylatban is nyakatekertek, pontosak és zsigerien elvetemültek. A vokál hangszín és hangzás is igen jól eltalált, kellemesen gyűlöletes. A négy tételből talán a Downfall-t emelném ki külön, mivel itt kombinálják a srácok a legjobban a lassú kivéreztetős, technikás dolgokat a gyorsabb pusztításokkal, de a másik három tétel is közel hibátlan.
Talán ha már kritikáról van szó, annyit említenék meg építő jelleggel, hogy bár teljesen korrekt az élő és kicsit koszos hangzás ehhez a vonalhoz, de a következő produktumon azért még lehet majd e téren előrelépni. Valamint, hogy bár így négy tételben irtózatosan jól esik ez a tömény technikás black, azért érdemes majd egy teljes hosszuságú anyagnál kicsit szellősíteni, dramaturgizálni, de a hallott anyag alapján biztos vagyok benne, hogy meg fogják tudni ugrani a srácok azeket a lépcsőket is.
Kiemelkedően jó, egyedülálló hazai anyag, az említett csapatok híveinek kötelező! Jó hír, hogy a minimalitásában is zseniális kis honlapról letölthető a teljes anyag, illetve hogy az érdeklődők az április 10-i Kistvaen bulin élőben is elcsíphetik a csapatot! Norvég kiadóhoz velük!!!
Honlap: http://qualm.hu/
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.