Mindgrinder
Riot Detonator

(2005)

war

2006. február 14.

0

Pontszám

6

Mire jó az, hogy olyan lemezt adsz ki, melyet előtted több százan megtettek sokkal magasabb szinten, ráadásul olyan stílust választva, mely régóta nem aktuális? Ez a kérdést fogalmazódott meg benne, amikor a nagyjából 36 perces Riot Detonator albumot meghallgattam. Mivel választ nem nagyon kaptam, arra a következtetésre jutottam, hogy a Mindgrinder saját szórakozására készítette el aktuális lemezét.

A Windir, Source of Tide és Zyklon tagok a következő beszólással álltak neki a felvételekkel: ”Let’s do it just for fun”. De akkor se volt más a cél, amikor létrehozták ezt a thrash-death hibridet. Black metalos környezetből kiemelkedve egy nagyjából amerikai stílust vállaltak fel.

Az album első dalától, a Warhead-től egészen addig, míg a szóban forgó album ki nem adja lelkét az Obligation To Prevail szerzeménnyel, a hallgató olyan riffekkel találja szembe magát, melyek hol a Venom, hol a Slayer féle thrashességre, hol pedig a Testament némiképp dallamosabb pillanatait idézik. A zajkeltésen kívül a zenekar nem sokat mutat fel az előbb felsorolt zenekarok riffjeinek újraértelmezésénél. A tagságot nem éppen zöldfülűek alkotják, engem mégse tudott semmilyen oldalról meggyőzni ez a produktum. Az anyazenekarok sajnos eltörpülnek, marad az az 1-2 szóló, riff, ritkán előfordul érdekes szerkezetek a Pathetic Submission vagy a The Rebellion dalokban, és… hát… nagyjából ennyi.

Azon gondolkodom, vajon mi lenne az az ok, ami miatt még egyszer is elővenném életemben ezt az albumot. Mindezek ellenére, azt mondom, hogy biztos akad olyan közületek, aki élvezettel fogja hallgatni az albumot, engem meg szidni, mint a zsidók Hitlert