A lengyel Mastiphal nem keverendő össze a szintén lengyel másikkal. Szép kezdés? Lesz ez még jobb is… hiszen ez a katowicei csapat, amely 1992-ben alakult, 1995-ben For a Glory of All Evil Spirits, Rise for Victory nagylemezzel rukkoltak elő, amely előtt és után is egy-egy demóval jelentkeztek, majd volt egy válogatásuk és 1998-ban feloszlottak. 2009-ben fújta össze újra a szél a száradt leveleket és emelkedett ki az avar mélyéről a megújult erővel bomlasztó és romboló Mastiphal. Azóta egy másik válogatást leszámítva ez az első anyagjuk. Lengyelek és black, akkor az csak jó lehet?
Minőségileg nem is nagyon lehet mit mondani rá, hiszen változatos, eltalált, avagy az etalon poland feketeség. Néhol a Rotting Christ, máshol a Christ Agony illetve Behemoth jut eszembe, de akadnak Marduk, Satyricon és Hell-born jellegű megoldások. A Parvzya egyszerre súlyos és kegyetlen, miközben a dallamok és építkezések nagy része kompromisszumokkal teli. A sebesség sokszor fárasztó, s leginkább a lassabb és vontatottabb témáknál mutatják meg penge éles karmaikat. A hangzás vastag és nem is annyira kásás, inkább death metal szerű, ahogy a vokál sem vegytiszta károgás, az összképhez ha hozzá csapjuk a szintén lengyel Hate nevű formációt, akkor a szakavatottabbak már sejthetik mitől is olyan izmos és érdemes anyag a Parvzya! A rombolás néhol amúgy annyira erős, hogy felvetődik a Funeral Mist vagy a Destroyer 666 neve is, de mivel alapvetően dallamokba végződik a dolog, így mindez nem is annyira sorsdöntő.
Érdekes hogy a szólók egy része thrash-es, ahogy néhol a témák is egy az egyben azok, felduzzasztva death és black halmokkal. Nem kegyetlen, nem etalon s nem is kiemelkedő anyag, de több mint jó! Sokkal több!!!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.