A trondheimi Subliritum 1999-ben alakult és a norvég srácok idén adták ki második nagylemezüket, ezenkívül egy EP-t és két demót tudnak felmutatni. A kiadásért a Battlegod Productions a felelős, a hangzás jó, a külsőségek kielégítőek. Nagyobb nevek szempontjából mindenképpen megemlíteném Sverre Berntsen-t, akit az egykori Bloodthorn-ból ismerhetünk, illetve itt van nekünk Vyl, aki ugyebár a Keep of Kalessin dobosa és még említhetnék pár komolyabb csapatot. Na, de talán vegyük a górcső alá A Touch of Death-et…
Zeneileg leginkább a korai Old Man’s Child elevenedik fel előttem, de annál dallamosabb, progresszívabb és sokrétűbb. Megemlíthető hatás még korai Diabolical Masquerade és a késői Einherjer, némi Emperor és Satyricon. Az összhatás ez imént említett nevek esetében időszerű és több mint fénymásológép, úgy kópia, hogy a végeredmény mégsem idegesítő, hiszen profi és maximálisan kigondolt és összerakott nótákból áll össze a lemez, melyen nincsenek töltelék dalok, az egész korong visz és üt. S hogy ennek ellenére még sem tárgyalom túl a dolgot és miért nem kapnak igazán jó pontot?
Jobban szeretem az eredetieket hallgatni és semmi értelmét se látom annak, hogy sokat írjak arról, ami pár mondatból is érthető, ám ettől még A Touch of Death a maga nemében egy remekmű, amivel sokaknak lesz majd kedve ismerkedni, s nem hinném, hogy le fognak bőgni a norvég srácok a végén!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.