Sokan gondoljuk úgy, hogy bizonyos műfajok egyszerűen nem megújíthatóak, ám ettől függetlenül születhetnek a sok önismétlésből és másolatból is remekbe szabott lemezek, nos erre tökéletes példa azt hiszem a német Thy Bleeding Skies, 2006-ban alakult Stuttgartban, két évvel rá megjelent a Chapters Of Downfall című debütjük, idén pedig a folytatás. A kiadásért a Whirlwind Records a felelős, a hangzás korrekt, a külsőségek pedig jól illenek ehhez a megkeseredett melodikus death metal lüktetéshez, holott a koncepció egyszerű; ahogy lepörgött a korong (amely folyamatosan halad és az idő múlása nem érzékelhető) egyetlen nóta lebegett a szemem előtt: az a bizonyos kultikus és csodálatos Hypocrisy Roswell 47 című tétele. Valójában az egész lemez ennek az egy dalnak variánsaiból áll össze, de valahogy még sem lesz unalmassá…
Az említett hatás mellett természetesen olyan nevek is felmerülnek, mint a korai In Flames és a My Dying Bride illetve pár résznél a Black Sun Aeon ugrott be. Profi zenészek komplex összjátéka, szépen szeletelő riffek, lassú vonaglás és érezhető tömbösített elmúlás ez a vegetáció oltárán. A legénység egy része innen-onnan ismert, pl olyan hordákból, mint a Sacrificium vagy a Deuteronomium féle társaságból. Mellesleg egyszerűen nem fér a fejembe egyetlen sikeres nóta variánsaiból hogyan lehet ennyi dalt összerakni; a válasz egyszerű – csak az atmoszférája és a hatása hasonló, az Autumn Souls tartalmaz mozgalmas és viszonylag gyors tételeket is, ilyen az The Inner Aspect is…
Természetesen maximális pontszámmal még legjobb szívvel sem lehet jutalmazni a képződményt, de ettől még egy remek anyag, amely megérdemli, hogy megismerjük, aki vevő a lassú és megkeseredett és dermedt, mély hörgéssel és még mélyebb érzelmekkel viaskodó muzsikára, annál betalál; s hogy egy híres emberünket idézzem: „Nem kicsit… nagyon!”.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.