„A gép felszabadította az embert állati sorából, emberi méltóságot adott neki. A szellem diadala a gép, mert leigázza az anyagot, és mindenkit egyformán tisztel.”
/G. Hajnóczy Rózsa/
A francia Absurdity egyeseknek biztosan nem fog ismeretlenül csengeni, mint név, hiszen két kislemezükről is írtam kritikát, készítettem velük interjút és külön szekciót áldoztam a sampleresük + háttér vokál Ricardo Gomes avagy zNo dolgaira. Idén végre elkészült a nagylemez, amely a fura D:Evolution címet kapta. Van még egy érdekesség, a csapat tavaly hazánkba látogatott, hogy itt vegye fel a szóban forgó lemezt, Supersize Recording Studióban Bake Zoli vezetésével, akkor ha jól emlékszem adtak is két bulit, sajnos egyikre se volt időm elmenni, de idén szeptemberben újra jönnek, akkor úgy tervezek előre, hogy ott lehessek. A kiadásért a helyi Urban Death Records a felelős, amely gyakorlatilag az Absurdity kiadója Erik-kel az élén, a designért a Ludo hibáztatható (a nyomdai munkák szépek és a digi-pack hihetetlenül igényes, de a felhasznált témák és sémák kissé unalmasak) a terjesztésben pedig a Season Of Mist segít – nem rossz választás… A hangzásról annyit, hogy elsőre nem tudtam mit kezdeni vele, fura volt és aránytalan aztán pár hallgatás után rájöttem a tömény samplerek sűrűsége miatt ilyen, mondhatni egyedi.
A csapata ugyanott hagyta abba, ahol a 2009-es Industreatment EP-jükkel befejezték, ám annál összetettebb, sok színűbb és durvább is. Igazi cyber ipari death metal HC és core fertőzésekkel. Hatások terén a megemlíthető nevek sora végtelen, de a legjellemzőbb a Fear Factory, Meshuggah, Chimaira, korai Misery Loves CO., Mnemic, Sybreed, Arkaea és társai. Intenzív samplerekre fektetett alapvetően szaggató és éles riffekkel dolgozó, némileg matekos mázsás és masszív death metal sok elektró töréssel és flm jellegű hangokkal és monológokkal, párbeszédekkel. A helyükben több teret adtam volna Ricardonak hogy súlyosabban digitalizált részekkel erősítse a csapatot, de így is durva és kemény az a rideg és gépies massza, ami a témák alá fekszik. Az egész korong egységes, nem emelhető ki egy nóta se igazán, maximum azok melyekben több a fentebb említett tiszta sampler – érdekesebbnek hatnak… Néhol metalcore vagy éppen deathcore szerűvé lesz – ahogy leszámítva az alapokat egy az egyben HC kórusok és sémák is felmerülnek, de nem a tipikus, ahogy akadnak témák, melyek akár egy Napalm Death vagy Nasum korongon se lógna ki. Az egyetlen bajom, a fentebb már említett: több teret adtam volna a sampler gurunak, s ez volt a felvetésem az utolsó Sick-Room lemez kapcsán is.
Változatos és színes debüt a maga fémes és ledekkel teli monsrumával is, amely az ipari death dolgokra ráhangolódott közegnek biztosan okoz nem egy és nem kettő kellemes percet. Nem állítom, hogy bivaly erős, azt sem hogy remekmű, s persze azt sem hogy annyira nagyon egyedi lenne, de ettől függetlenül ütős és magával ragadó anyag, melyben van miért elveszni… s íme egy kis ízelítő a koncepcióból:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.