Egy újabb Gardarika Musikk produkció, hogy teljes legyen a kör. Most a fehéroroszországi Raven Throne nevű három személyes formációval ismerkedhetünk meg, zeneileg ők is a fekete fém szerelmesei és 2004-ben alakultak Polotskban, 2008-ban jelent meg a Tenyu Skvoz’ Smert’ című debütjük szintén a Gardarika Musikk-nál illetve volt pár demójuk és egyéb anyagjuk. Fagyos és dermedt muzsika mély és destruktív elemekkel tele szőve, a kiadót már említettem, a booklet és a fedő szép és a hangzás is korrekt. Lássuk milyen maga a zene, amelyről előjáróban csak annyit árultam el, hogy nem egy gyermekdalokkal teli slágergyáros újabb rock csapat…
De nem ám, ugyanis itt rendesen leépítő és lassú kásás morajlást kapunk, melyről gyakran jutott eszembe a Satyricon neve, több dalban sincs vokál vagy csak elenyésző és az egész perspektíváját a fájdalom és a haldokló ősz atmoszférája járja át, a maga nemében csodálatosan mély muzsika, melyben érdemes elveszni. A billentyű témák korántsem monumentálisak, mégis annak hatnak, ahogy az akusztikus bontások sem váltják meg a világot, mégis egyedi ízt kölcsönöznek az Eternal, Dark több, mint egy órájának. A Burzum – Filosofem-je ugrott be, Khold és a Horde – Heillg Usvart-ja, no meg a korai Katatonia miközben többször is lecsurgott a lemez. Igazán gyors váltás és pergő hadjárat csak kevés helyen aktív, inkább a lassú semmibe hullás a jellemző, mint egy haldokló test békés elringatása. Ingvar Winterheart fájdalmas károgása néhol hörgésbe csap át, ahogy zajos hangon is gyakran mesél – gyűlölettel és kínokkal telt hangja illetve a gitárok fura játéka egyszerre hívja életre a régi és mai Satyricon-t.
Népi és kulturális vonalat azonban szinte sehol sem érezni, ilyen téren is lebegő, de tudjuk, ez a súlytalanság csak ideiglenes és a mélybe zuhanunk, ahová a Raven Throne invitál hívatott…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.