Sonic Syndicate
Eden Fire

(2005)

war

2006. február 18.

0

Pontszám

8

Megint egy svéd death metal zenekar? Megint egy In Flames és Dark Tranquillity keverék némi Soilwork tördeléssel? Íme az első reakcióim, amikor elolvastam az általam még eddig soha nem hallott Pivotal kiadó ajánlást a promo CD papírtokján. Mivel mindkét kérdésre igennel tudok válaszolni, mégpedig úgy, hogy nem kell fanyalogjak, e két tényezőn kívül még rendelkezik említésre méltó dolgokkal az Eden Fire. Éppen ezért érdemesnek láttam írni róla pár mondatot.

Már itt az elején elmondom, hogy a Sonic Syndicate tagok átlag életkora 19 év körülre tehető, hisz a 6 zenekari tag közül a legifjabb 17 a „legidősebb” pedig 22. Annak ellenére, hogy az Eden Fire az S.S. (de nem a Waffen) debütalbuma, olyan érzésem van, mintha már évek óta együtt zenélnének. Ahogy ez a 10 dal szól, azt kell mondjam, hogy egy komoly menedzser hiánya miatt, meg az elég vérszegény produkció bénázása miatt tűnt el a sűrűben a „Lángoló Éden”.

A zenekar kihasználva az alkalmat, a két eddig megjelent EP-jét is feltette a CD-re, mely művelet egy 3 fejezetes hibrid koncepciót szült. Elég veszélyes és nehézkes folyamat ez egy tapasztalatlan zenekar esetében. Elég paradoxon, de a végeredmény nagyon szilárd, és elégé kompakt is lett, annak ellenére, hogy a dalok különféle korszakokban íródtak. Természetesen, hogy mindegyiket egy ugyanazon időben rögzítették. Az album hallgatása alatt soha nem merült fel bennem az, hogy ez vagy az a dal csak az időtartam növeléséért került fel az Eden Fire albumra.

Az első fejezet a Helix Reign – Chronicals of a Broken Covenant, és a három dal, mely alkotja a legújabb szerzemények. Mondanom se kell, hogy ezek a legsikerültebb szerzemények. Összehasonlítva a másik két fejezet – a Jailbreak és a Enhance My Nightmare – dalaival, leginkább a History Repeats Itself nagyon is nyilvánvaló fejlődést mutat. Ajánlom ezen a vonalon elindulni, mert ez az a út, mely az eredetiség erdőjébe vezet. Nehéz begyömöszölni bármely ismert stílusba, valahol a 3 említett zenekar között mozog. Agresszív riffelés, gurgulázó vokalizálás megtámogatva nu-metalos dallamokkal, sebes tempó, könnyen rögzülő refrének. A ritmusszekció kemény domináns basszussal diktálja a tempót, melyet egy nagyon csínos lányka kezel. A teljes arzenált a szintetizátor örökös jelenléte teszi teljesé. Ugyanezek eszközök alkotják a régebbi dalok szerkezetét is, melyek az utolsó 2 fejezetben hallhatóak. A CD-t lezáró szegmens első dala dallamos gitártémák, space-es billentyűtémák és death-es hörgések keverékéből áll össze, míg az utolsó 3 dal leginkább black és gótikus elemekkel büszkélkedik.

Lehet, hogy a Sonic Syndicate zenéje nem a legeredetibb, de ha figyelembe vesszük a már említett átlagéletkort és a dalokban rejlő potenciált, meg vagyok győződve, hogy hallunk még róluk.

Richard Sjunnesson – ének
Roger Sjunnesson – gitár
Robin Sjunnesson – gitár
Andreas Mĺrtensson – szinti
Karin Axlesson – basszusgitár
Kristoffer Bäcklund – dob

Kiadó: Pivotal
Rockordings