Létezik egy stílus (igen, sajnos mindent bekategorizáltak már) mélyen a föld alatt, amit úgy szokás nevezni, hogy neoclassical. Egyéb dolgok is történnek az undergroundban a metalon kívül, de erről talán egy másik kritikában…
Aki olvasta a Sophia recenziót, annak nem mond újat, hogy Peter Pettersson (később, házassága után Peter Bjargö – a svédeknél fordítva működik: a férj veszi fel a feleség nevét) eredetileg az Arcana „agya”.
Neoklasszikus. Mit is jelent ez? Többnyire a klasszikus zene hangszereit/hangmintáit felvonultató zeneiség. De nem ilyen egyszerű a meghatározás. A dalok hangszerelése, hangulatvilága is olyan… Beethoven, Chopin, Dvořák, stb. zenei szellemiségét idézi a szcéna. Mindezt mai, modern megközelítésben.
Érdekes, hogy a black metalosok köreiben vált népszerűvé a stílus, bár ha jobban belegondolok, nem véletlenül. A klasszikus hangszerparkot használva vagy imitálva egy rendkívül gyászos hangulatot szokás biztosítani neoklasszikus körökben. Az, hogy személyre szabva ki mennyire fogékony az andalító lemezekben megtalálni a fordulatot, a felemelő magasztosságot, nincs megállapítva feljegyzések, közvéleménykutatások által, de nem sokan – ennyi bizonyos.
Peter Pettersson az Arcana 1993-as megalakulása óta Ida Bengtssonnal (akkori párjával) kooperált, és pontosan a …The Last Embrace című lemez munkálatai közben váltak el útjaik, így szinte adott volt, hogy Peter egy olyan lemezzel rukkoljon akkor elő, ami kiemeli őt a hasonszőrű neoclassical formációk közül. (Nem mintha a korábbi Dark Age Of Reason és a Cantar De Procella, …The Last Embrace lemezeknél nem így lett volna, de vitathatatlan a csoport előrerendülése e lemez kapcsán konstatálható.) Mégis az Inner Pale Sunt mutatom be. XD
Hatásként a Dead Can Dance munkásságát hangoztatják a rajongók, sőt maga Peter is. Nem vitatkozok, nincs értelme… Egyértelmű, hogy nagy hatással bír az Arcana munkásságára a Dead Can Dance által kitaposott zenei ösvény, de kópiáról szó sincs; jajj, dehogy!
A My Cold Sea kezdése azonnal a föld fölé emel. Egyetlen téma egy hangnemváltással, de olyan direkt és éteri, hogy szavakba foglalni képtelenség. Dübörgő üstdobok, imitált vonósok és csodálatos férfi-női vokálok fűszerezik a dalt. Monotonitásában is nagyszerű.
A Lovelorn című folytatás is egy végtelen lecsupaszított darab, de felettébb lenyűgöző. Peter itt megvillantja orgánumát (ami koncerteken sokáig nem jött vissza sajnos, de az utóbbi évek fellépései azt bizonyítják, hogy képes a folyamatos fejlődésre…), nem is akárhogyan: dallamvezetése valóban a klasszikus műveket idézi; leírhatatlan…
Az Icons-nál szembesül elsőként az Arcana rajongó, miszerint a klasszikus hangszerek immár élőben lettek feljátszva az ezt megelőző három lemezhez képest. A gregorián ének gyönyörű! Ugyanezt a vonalat folytatja a We Rise Above, egy sokkal közérthetőbb (verze-refrén-verze-refrén) dalszerkezettel. A dal második felében a mély tónusú énekhez csatlakozik a női vokalizáslás is (Ida Bengtsson-t ugyan soha nem tudta felülmúlni Peter újdonsült barátnője (később felesége), se a beugró énekes…)).
És ha azt hinné a hallgató hogy nincs tovább, hát bizony félreértékelte a lemezt, mert az Innocent Child-dal megkoronázzák fentebb leírtakat. Nem is mondom, ezt hallani kell:
Song Of The Dead Sun: komor csembalóval kezd, ami végigvezet az egész dalon, de még hogyan! A bevezetés után üstdobok repesztik szét a hallójáratot, majd egy keleti dallamvilággal megáldott vonós szűrődik be a fejbe. A dal egyetlen egy témára épül úgy, hogy folyamatosan bontakozik ki. Lényegében a katarzis megvan, de nem késlelteti a dolgokat a zenész…
A Song Of The Dead Sun éteri kezdése egyből magávalragad: itt le kell ülni, elgondolkodni. Suttogásokkal előadott szöveg a zenei magasztosság köbgyökeként! Gyönyörű darab!
A Season Of Thought varázslatos világa egy más, tökéletes létbe kalauzolja a hallgatót, s végül a Closure-ral teszi rá arra a bizonyos i-re pontot.
Megismételhetetlen lemez ez, elfogultsággal és elfogultság nélkül is ezt kell mondanom.
A svéd zeneiség klasszikus gyöngypontja az Inner Pale Sun, nincs mit szépíteni rajta.
Merengős pillanataidban egy próbát megér, a többi úgyis jön magától…(vagy nem…).
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.