Az 1991 és 2001 között működő norvég Emperor mindössze négy lemezt jelentetett meg pályafutása során, amely négyből ez a második – 1997-es anyag. A zenekar korai éveire a nyers kultikus black metal volt jellemző némi szimfónikus hatással, majd ez a hatás az évek során egyre erősödve tulajdonképpen létrehozta a műfajt. A zenekar lelke két kiváló zenész Vegard Sverre Tveitan (Ihsahn) és Tomas Thormodsæter Haugen (Samoth) volt, akik 1991 tavaszán találkoztak egy zenei rendezvényen az akkori basszer Håvard Ellefsennel (Mortiis), de ő pár év múlva a black metal szcéna botrányai miatt elhagyta a bandát, és egy időre Svédországba költözött, majd megalapította a saját zenekarát Mortiis néven.
A szárnyait nyitogató Candlelight kiadó felfigyelt a banda második demójára (ahol Samoth még dobolt).
További két basszer elfogyasztása, és a dobos Bård Eithun (Faust) bebörtönzése után a zenekari felállás végülis trióra apadt egy új dobossal. Faust megölte a hozzá közeledni kívánó homoszexuális Magne Andreassent Lillehammerben, amiért tizennégy évet kapott, majd végülis kilenc év és négy hónap után szabadult. Börtönévei alatt az Oslói Egyetemen vallástörténetet és eszmetörténetet tanult, egy oslói magániskolában pedig E-business-t.
De térjünk vissza az Anthems to the Welkin at Dusk lemezre!
Témák terén a két bárdista nagyon szorgalmasan és izgalmasan építkezik, a harmóniák egyszerre gyönyörűek és szomorúak, gyilkosak. Ihsahn károgása iskolapélda a műfajon belül, viszont szemet (illetve fület) gyönyörködtetőek a kétszólamai (néha nem teljesen pontosak, de ugyan már, kit érdekel ez, a hangja óriási).
A szintetizátoros aláfestéseket Ihsahn gyártotta le, míg a basszust Alver kezelte, aki a szintén norvég Dødheimsgardban is pengetett.
Aztán persze Faust bebörtönzése után a zenekar új dobost kellett keressen, így került a képbe a kőkemény Kai Johnny Mosaker (Trym Torson), akinek a teljesítményére elég nehéz szavakat találni. Az egyik érdekessége ennek az embernek a hatalmas technikai és sebességbeli tudás mellett, hogy létrehozta a fapofával dobolást.
Nehéz lenne itt kiemelni akármelyik nótát is, úgyhogy inkább csak részleteket említenék. Az egyik kedvenc részem a lemezen a több, mint 8 perces With Strength I Burn belassulós része, majd visszadurvulása több lépcsőben, amit a 2006-os Wackenen tökéletesen visszaadtak. De nagyon hatásos ebben a nótában még a többszólamos ének is, akárcsak a Ye Entrancemperiumban, vagy a Thus Spake the Nightspiritben.
Érdekesség, hogy a Ye Entrancemperium egyik riffjét az 1993-ban Varg Vikernes által meggyilkolt Euronymous, a Deathlike Silence Productions kiadó és Helvete lemezbolt feje szerezte.
A hangzás, ahogyan kell mocsadék, hibaként talán csak azt rónám fel, hogy az ének nagyon halk, ami a kárálós részeknél nem is számít, viszont a dallamos, többszólamos témákhoz igencsak fülelni kell. Hála Istennek (?!?) a 2006-os monstre koncertlemez nagyon jól szól, így ott lecsekkolhatók az énekek, igaz nem mindig pontosan így előadva (néha jobban).
Az Anthems… felvételei 1996 október-december között zajlottak, majd a következő év július 8-án jelent meg. Ihsahn és Samoth mellett az az Eirik Hundvin (Pytten) volt a producer, aki segédkezett a Burzum felvételekkor, a Gorgorothnál, az Immortalnál vagy a Mayhem első lemezénél is. Az első kiadás a Candlelightnál volt, majd egy évvel később 3 bónusz dallal megjelent a Century Medianál (és újra kiadta a Candlelight is).
Mindenképp ajánlom azoknak ezt a lemezt, akik nyomon szeretnék követni a black metal fejlődését, illetve a szimfónikus black metal kialakulását. Az Emperor nem szarozik, odavág rendesen, és a szimfónikus részeket a giccstől teljesen mentesen prezentálja, óriási atmoszférával, a dallamos-kétszólamos részeknél nyápickodásnak, felesleges szentimentalizmusnak nyoma sincs, csak a dögletes monumentalitás az, ami lebeg a levegőben. Ez a zene végtelenül komoly – komor.
Szinte hallom a tisztítótűzben vonagló lelkek sikoltásait. Bár ki tudja lehet azokét, akiken már az sem segítene.
Továbbá azok is nyugodtan hallgassák meg, akik szeretnék egy kicsit feltérképezni a kilencvenes évek első felében kibontakozó black mozgalom történelmét és botrányait, mert bár az előbb nem említettem, de Samoth is képviselteti magát a börtönviselt zenészek listáján, igaz, ő nem ölt, „csak” a templomgyújtogatások utáni perek eredményeként volt elzárva.
A belinkelt videón a szintit és a vokált Einar Solbert (Leprous) szolgáltatja, valamint Secthdaemon tolja a basszust, és néha a vokált, aki nem más, mint a Zyklon névre keresztelt black/death (jééé… szintén norvég) banda frontembere. A beltenyészet itt ugyanúgy megfigyelhető, mint az egykori tampai, vagy inkább az egész floridai death metal színtéren, hiszen a Zyklon tartalmazza még Samothot és Trymet is. De kit zavar ez, ha a produkció minőségi.
Karl Sanders a Nile-ből nyilatkozott még ’99-ben a Shockmagazinnak:
„Az Emperort szeretem, az igazi zene.”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.