Kezd rájönni pár kiadó, hogy a black metalt sokkal hitelesebben lehet olyan köntösben tálalni, ahogy a régi nagy mesterek tették azt a kilencvenes évek elején. Persze rengeteget szószátyárkodtam itt már korábban nekró hangzásról, meg a pontos játék feleslegességéről, így ezt most megspórolnám, helyette szeretném egy olyan bemutatását adni ennek a lemeznek, ami alapján talán nem rémül halálra az, aki először hall ilyent.
Gondolatkísérlet:
Adott egy banda… és van ugye először is a cél, amit el szeretne érni. Mielőtt a spiritualitást belőnék, fel kell tennük a kérdést, hogy akarják-e, hogy sok embernek tessék az, amit összeraknak a próbatermükben, a stúdióban, vagy a bitek segítségével. Ha azt szeretné a csapat, akkor pozitív gondolatokat sugalló szövegekkel, és befogadható harmóniákkal, emberi tempókkal operál. Ha nem szeretné ezt, akkor az eszközei száma nagyon megsokszorozódik, egyszóval szabad felfogással lehet nekikezdeni. Ha készakarva rémisztő hatást szeretne elérni, azzal megintcsak kizárhat egy csomó lehetőséget. Ebből kifolyólag a legtöbb dolgot zenekarként akkor léphetjük meg, ha totálisan megfeledkezünk arról, hogy valakik valamikor majd hallgatni fogják, egyszóval megcsinálunk egy hanganyagot a saját magunk örömére, szórakoztatására, és várjuk, hányan osztják majd azon véleményünket, hogy jót csináltunk.
Nos ezen a 38 perces produktumon ez a gondolatiság hallatszik. Ez hallatszódott a Burzum és a Darkthrone összes anyagán is. Nem azt mondom, hogy csak így lehet jó zenét csinálni, hiszen Quorthon például nagyon sokat levelezett a rajongóival, ő igenis adott a véleményükre, változott is emiatt a művészete jó sokat. Esetleg léteznek olyan albumok is, ahol pont nem sül el jól a nagy szabad szelleműség.
Tessék. Kapott Ön egy másféle szószátyárkodást. Remélem örül neki.
Egy német bandáról van szó jelen esetben, és előre kell bocsássam, hogy a nyelv is német, ami nálam sokáig majdhogynem kizáró ok volt, viszont változom az évek során, és mára már az sem zavarna, ha egy kínai banda mandarin nyelvjárású eposzait kellene hallgatnom szimfónikus – gótikus aláfestéssel. Tehát csak nyitottan! Két tagot számlál jelenleg a csapat, név szerint M. Greist, aki dobol és Grasjält, aki meg minden mást csinál, a torkozást is beleértve.
Nagyon tetszik a sokféle vokál használata, a groteszk dallamos részek fölöttébb üdítőek. A gitárok nagyon szépen hozzák azt a frekvenciát, ami tulajdonképpen a sajátjuk, nem fedik el a basszusgitár tartományait. Ami jó is, mert időnként megtekeri a tizenhatodokat rendesen a mackós. A dob nincsen túlgondolva, viszont határozott, odatevős és időnként kellőképpen pontatlan. Oda se neki.
Volt egy-két „besenyőpistabácsis” szófordulat, bár nem vagyok szakértője a legfőbb germánok nemes nyelvének sajnos, mégis feltűnt.
Néha úgy hat az egész, mint egy csatába induló ókori germán törzs tivornyázása, miután 2 liter sör után (fejenként) veszik a bunkósbotot, és belerohannak a római gyalogságba… Ugyebár akkor még nem sejthették, hogy majd kétezer év múlva a Wermacht lesz a világ legjobban szervezett hadserege… Nos az Animo Aeger sem a nácikat veszi alapul, amikor harci elemeket épít a zenéjébe, hanem a rettenthetetlen és sokat nem agyaló ókori hordákat.
Az első három nótában is hallhatók furaságok, ínyenceknek szánt megoldásokkal, mégis a lemezt záró negyedik Zweifelt tartom a legjobbnak. Azért a negyedik a záró, mert a két utolsó tétel egy korábbi próbán lett rögzítve. Ennek a két számnak a lemeztől való elválasztását pedig nagyon fifikásan a … című ötödik izé hivatott megvalósítani, ami nem más, mint kilenc másodperc csend.
A kiadó presskitjén olvasható, hogy az Urfausthoz, Betlehemhez, Dornenreichhez és a Grabnebelfürstenhez érzik közelinek a produktumot. Töredelmesen bevallom, hogy csak az elsőt ismerem a felsoroltak közül. Meg még azt is írják, hogy 2011 decemberében jelent meg a Fieber, de a kiadói honlapon meg 2012. január 27. szerepel.
Ha a fent bő lére eresztett bevezetőmben olvasható szellemiséget magáénak tudja Ön, nyugodtan essen neki a germán harcosok produktumának. Nem rossz lemez ez. Nem is profi, de ebben a műfajban nem is kell profit csinálni. A két próbatermi záródalt (amit egyáltalán nem tartok gyengébbnek a lemezes tételektől) punkok is megeszik véleményem szerint.
Először nem akartam megadni a 8 pontot, de a második hallgatás megérlelte a szívemben az anyagot.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.