Bizton állíthatom, hogy a holland Pestis egyike azoknak, akiknek első nagylemeze rendkívül arconcsapós lett. Nem csak a külcsínyre figyeltek oda, hanem a jó hangzásra is. Valljuk be, black metalban nem könnyű igényes és jó zenét csinálni, de szerencsére vannak még lelkes bandák, akik bebizonyítják azt, hogy a minőség és a „trúság” nem feltétlenül kell, hogy üssék egymást. Ez a Nyugat-európai trió igen ütős anyagot adott ki a 2011-ben megjelent Yersinia Pestis formájában. Rendkívül tetszetős design látható a CD-tokon belül; matt, majdhogynem érdes papírra nyomták a bookletet, tele a járványokat és halált bemutató, valószínűleg ceruzarajz skiccekkel. A lapokra olyan mintát nyomtak oldalt, mintha meg lennének égetve. Egyszóval: tetszetős.
Mikor elindítottam eme ragályteli gyönyörűséget, kompromisszum és mindenféle teketória nélkül indult el a Plaugemaiden névvel illetett szerzemény. Se intro, se semmi, csak kőkeményen bele a közepébe. Hangzás terén nagyon jó munkát végzett a masterelésnél az Uncle S. Recordings, bár terjesztésnél és népszerűsítésnél a Regimental Records közreműködik (na és a Neverheard Distro). Egyébként az utóbbi a méltán hírhedt magyar black metal, a Witchcraft gondozója is manapság, és még megannyi mókás, kacagtató tánczenéé.
Ezen a lemezen nyolc szám kapott helyet, mindegyik megfelelően gonosz, és akaratlanul is olyan érzésem támadt tőle, hogy azonnal egy „UH” benyögéssel kell díjaznom a hallható nótákat, amit a Taake-ből jól ismert Hoest minden saját számuk közben legalább ötször alkalmaz, mint bunkó black beugatás.
Mindegyik szerzemény kicsit más, kifejezetten tetszett a sokszínűsége a Yersinia Pestis-nek, bár ha fő kedvencet kéne választani, akkor mindenképpen a névadó nótára szavaznék; frankó kis bepörgetéssel és gonoszkodással indul. A dalokban megegyező közös pont maga az album neve és jelentése; ez a kis enterobaktérium felelős a pestisjárvány terjedéséért.
Maguk a felvételek kellőképpen változatosak, van benne minden, ami csak kell: blast beat, károgás, hörgés, és néhol még egy-két szólógyanús téma is felcsendül a gitárreszelés közben. Némelyik számról kifejezetten a Marduk World Funeral korongjának egy-két dallama jutott eszembe, míg a vokál leginkább a régi, Impaled Nazare vonalat követő magas károgás. Nocturnasz énekes remek munkát végzett; jól klappol együtt az énekstílus és a dalok, főleg ilyen frankó minőségben!
Kifejezetten kreatívnak érzem ezt a kiadványt, tökéletesen passzol a design a hallható tartalomhoz is. Hollandia területéről nem vártam volna ilyen erőteljes black metalt, főleg mivel azonnal olyan sztereotípiák jutnak eszembe az országról, mint copfos tehenészlányok, legelésző tehenek, kék ég, szélmalmok. Most már a pandamázolmánnyal rohangáló blackerek is a tájkép részévé válnak bennem, bár ahogy elnéztem a zenekar mostani promofényképét, teljesen vállalható fizimiskával bír a csoportosulás. Azért vártam volna egy-két kifestett arcos képet is pl. a hivatalos myspace oldalon, de a bookletben található egyetlen ilyen típusú képen kívül nem leltem sajnos több ilyet. Mondjuk megnehezítette a zenekarról való információhalászatot az az aprócska tény, hogy nagyjából 6 Pestis nevű banda van, és majdnem mindegyik black metal…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.