Évek óta nem járok koncertre, mivel már nem érzek különösebb izgalmat egy ilyen eseményen. A hiba részben bennem keresendő, részben pedig a koncertet adó bandákban, de okolhatom a koncertre járó tisztelt publikumot is. Bennem az lehet a hiba, hogy lusta lettem, de olyan is, mint egy kivénhedt narkós, akinek már csak valami egészen extrém anyag indítja el a vérkeringését. A bandák rovására írnám fel, hogy kihalóban van a kísérleti kedv, mindenki a csúcsra próbál törni a legkevesebb energiabefektetésből, és állati nagy sztárnak képzeli magát, ha már harminc tántorgó hamisan üvölti a dalaik refrénjét… A publikumot pedig egyre gyakrabban jellemzi az a harminc tántorgó. Ha elmennek önök egy koncertre, ahol a zene zavarbaejtő, közönség alig van, a banda a lehető legunalmasabb külsővel bír, színpadi mozgás nulla, akkor a leghátsó sorban sört szopogató halálosan átlagos külsejű, szürke egyén én vagyok. Éppen élvezem, amit hallok.
Bocsássanak meg, nem magamról akarok én most pofázni, ezt az egészet csak azért kellett elmondanom, mert utoljára nagyon sok éve volt az, hogy egy zenekar elvarázsolt koncerten. Az a zenekar az OctoberSun volt. Tavaly az Európa Kiadón éreztem izgalmakat, de az nagyrészt nosztalgia volt, és bár szeretem a dalaikat, az OctoberSunéit méginkább.
Azt is mondhatnám, hogy a veszprémiek zenéjét élőben még sosem láttam rosszul előadva, a színpadon ugyanazt a lebegős, szuggesztív érzést nyújtják, amit a felvételeiken.
A csapat még Angliában alakult 10 éve, mikor Attila Readingben tartózkodott. Az akkori tagokból már csak ő van a fedélzeten. A fent említett ütős koncertek idején még Baky Dániel is tag volt. Akkoriban három teljes értékű énekes/gitáros (basszusgitáros) állt a színpadon, ami az egyik oka volt a varázslatnak. A jelen felállást Attilán kívül Pirisi Ákos dobos, Nagy Gábor basszusgitáros, és Bodnár Balázs billentyűs alkotja. Fumio Takaki (egykori Stonehenge énekes) jelenleg külföldön tartózkodik. Ő egyébként a zenekar első számú énekes/gitárosa, Atesz pedig a fő dalszerző. A Blinden Fumio énekli a dalok nagy részét, Attila pedig támasztja azt vokállal.
Elég régóta hallgatom már ezt a tíz dalt, és sokadszorra is tud újat nyújtani. Elsőre kapásból a Blind 2. varázsolt el legjobban, az ember szemét pedig eleve odahúzza a 8 perces játékidő… Hosszú dalt írni tudni kell. A Porcupine Tree például tud, és az OctoberSun is, azonban nem ez az egyetlen párhuzam a két bandát tekintve. A hangzás is hasonló, az énekdallamok is, a finom egyensúlyozás a rock és metal, a rádióbarátság, és a nyersesség, jazz és pop között, mind a brit csapat munkásságára emlékeztet egy kicsit, ha ezt a lemezt hallgatom. A Pink Floyd nyomvonalán induló, azt részben megreformáló, de inkább kiegészítő zenekarok egy kihalófélben lévő stílust képviselnek, melyek közé az OS szintén besorolható. Azt hiszem, bár ez egy nagyon merész kijelentés…
Visszatérve a Blind 2-re… A dal elejét felvezető elszállós rész alatt nagyon hatásos és kifinomult basszusjáték hallatszik. A dob visszafogott, a gitárok simogatnak, egyfajta „nyugi van” érzés jön át. Majd, amikor belép az ének, a nyugodttság még csak fokozódik, nem sietünk sehová.
Aztán a hatodik perc végefelé egy roppant okos zenei eszközt alkalmazva, egy lépkedő basszussal aláfestett, monotonan ismétlődő gitárdallammenet srófolja az egekig a hangulatot. Olyan egyszerűen elérhető megoldás, hogy már szinte fáj, mégis nagyon ritkán hallom magyar csapatoktól… Halóóó!!! A kevesebb, lehet több is, csak ki kell találni azokat a bizonyos témákat. Ezért haladok egyre inkább az egyszerű zenék felé. Egyszerű elemek felhasználásával nehezebb ámulatba ejteni a hallgatóságot, mivel ez esetben sokkal jobb dalírói képességre lesz szükségünk. Az úgynevezett „progresszív metál” csapatokban nagyon sokszor pl. a dalírói véna hiányát próbálják meg időnként a zenészek leplezni az elsöprő technikával… (kihangsúlyozom, hogy van kivétel ott is – pl. az Ark lemezek, vagy bármelyik Psychotic Waltz album). A gyakorlottabb fül átlát (áthall) a szitán, és csak röhög ilyenkor. Az OS megmutatja, hogyan is kellene… A technikát finoman és óvatosan adagolják, és mindvégig az ész irányít, nem megyünk bele a parasztvakító virgatengerekbe.
Számomra azonban mégsem a Blind 2. a csúcsnótája a lemeznek, hanem a nxt és az Ignorance. A nxtben még a duplázót is el tudom viselni, pedig általában nem szoktam szeretni, ha az rockzenében tűnik fel. Az eklektikát szoktam díjazni, viszont a duplázónak helye kizárólag a metálban van az én olvasatomban. A nxt refrénben beindul a zakatolás, és csattog az a két lábdob, mint az állat, mégsem rúg ki a pszichedelikus fotelből. Az Ignorance esetében már inkább…
A Morning Walkra klip készült, tessék nézni:
A lemez megszólalása kiváló, bár ennek megállapítására nem feltétlenül én vagyok a legjobb személy, hiszen egy ideje rámzuhantak azok a minőségi korlátokat demonstráló falak, és kinyomták az agyamat a fülemen. Nagyon ritkán befigyel egy-két hamiskás hang az énekben, amit ha most nem írtam volna le, szerintem fel sem tűnne senkinek. Úgyanígy a dobnál is vannak az élő zenét bizonyító minimális ritmikai bakik, és a nxt végén a gitár is elcsúszik egy kicsit. Kit érdekel? Főleg, ha csak belemagyarázom… Vagy nem?
Miért vonok le a tízből? Természetesen nem ezekért a „hibákért”. Hanem mert időnként enyhén modoroskodóak az énektémák, és Ákos nem bír a vérével, és beledupláz a rockos részekbe… Ez persze egyéni ízlés kérdése is, tehát óvatosan illesztem oda az ollómat a pontszámot jelentő képzeletbeli szalaghoz…
Az OctoberSun esetében nem érzem azt a jelenséget, amit Bahon a Hangpróbában nagyon találóan mondott, miszerint a magyar bandák többsége egy kicsit olyan, mint a magyar foci… NAGYON erősen szeretném kijelenteni, hogy a fikákat, amiket szórok itten az átlagos magyar zenei porondra ÉN mondom, ezek nem a banda szavai, így ha valakinek ellenérzései vannak ezzel kapcsolatban, az engem bántson, ne az OctoberSunt. Ateszék csak a legnagyobb naivitásban teszik a dolgukat, és a mezőnyt erősen lehagyó színvonalat hoznak.
A lemez nagyon sokáig készült, hiszen Atesz az AMP Stúdiót is üzemelteti Bándon, valamint a többi tagnak is vannak egyéb elfoglaltságai, mert hát egy olyan kényelmesen és vidámságban élhető országban élünk ugyebár (fanyar viccnek szántam, mielőtt valaki sípoló tüdővel komolyan venné)…
A Blind ingyenesen letölthető a zenekar hivatalos oldaláról, amit jobboldalt az információs sávban szépen belinkeltem.
Ha valaki meg az ArcKönyvben keresi őket, akkor tessék ide kattintani.
Jó szórakozást a lemez felfedezése közben!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.