A hazai black metal mezőny egyik új indulója a szegedi – budapesti Kuth. A két tagot számláló horda lassan egy éve pusztít, és máris itt van az első, majd 22 perces EP, melynek célja a kiadókeresés. A zenekar saját szavait tolmácsolva, „…a névválasztás ötletét az adta, hogy a kút régiesen kuth a világ vertikális tagoltságú rendjének a képe; az alvilág, a föld és az ég összekötője számos ősi tradícióban. Ezen szimbolika megtestesüléseként szökkent szárba ez a zenei kísérlet…”
Hetohn (pengetős, énekes) és Vaert (dobos) 2012 tavaszán alapozták meg a csapatot. Ezelőtt számos underground formációban aktivizáltak már, és most érzik úgy, hogy maradéktalanul az született, amit már régóta szeretnének csinálni. Új tag bevétele nincs tervben, viszont egy koncertező felállás létrehozása cél. A következő anyag előrehaladott állapotban van, melyet kiadóval szeretnének megjelentetni.
Műfaját tekintve koszos de okos black metal zenét hallhatunk az EP-n, ahol nagyon értékeltem az időnként felcsendülő (nem túlbonyolított) dallamos énektémákat is. A tempó változatos, az egészen lassú meneteléstől (Parázson át) a középtempón át a blastelésig minden elhangzik. A gitártémák letisztultak, hallatszik, hogy Hetonh tudja, mit szeretne, nincsenek tétova dolgok. Ugyanez mondható el a dobra is, és ami meglepő, hogy a két hangszer mennyire együtt él – annak ellenére, hogy a banda nincs egy éves sem. A károgás húst szaggató, amilyennek lennie kell. Egyedüli kisebb hiba talán az, hogy a dobra kicsit több visszhang lett pakolva, mint kéne, bár ez lehetett direkt is. A gitár hangzása viszont telitalálat. Nincs nyoma „űberhangzásra” való törekvésnek, de tiszta is, amit hallunk. Igazi reszelős, középre-magasra kevert gitárhang ez, amit általában szimpla hangszedős gitárok tudnak produkálni. A Mayhemtől, 1349-től szokhattuk meg ezt a hangszínt például. A mélyeket megfelelően osztja a basszusgitár, mely inkább élében, mint hangerejében válik el a gitártól. Összességében a helyén szólnak a hangszerek.
Sokaknak talán negatív – elcsépelt műfaji klisé lehet már a bagolyhuhogás, és léptek zaja a hóban – sárban, engem azonban egy cseppet sem zavar az ilyesmi, hiszen ezredszerre is abba a hangulatba ringat, amit csak egy hideg sötét, északi fenyőerdőt keresztülszelő úton érezhetünk. Mellesleg a zenei tartalom összhangban van ezzel a nyitánnyal, a légkör, amit ez a jó fajta black zene áraszt, nem oszlatja el az első hangok által keltett érzést. A zajozás később is visszatér még egyébként.
Megint csak plusz pont, hogy az anyag nagy része magyar nyelvű, ami pedig nem, az latin (Szent László királyunk törvénykönyvéből vett részlet).
Egy kicsit hasonlít a zene egésze a miskolci Karstéhoz, annyi különbséggel, hogy itt nincs nyoma sem a punkos elemeknek.
A felvételek az Erj Stúdióban zajlottak 2012. januárjában és februárjában. A keverést pedig Szabó László intézte a Tonitrus Stúdióban. Amit külön kiemelnék, az a grafikai köntös. Lóczi Dalma kezelte az ecsetet (?), kinek műveit itt szemlélhetik meg Önök.
Azt nem írták a srácok, hogy ez az anyag beszerezhető-e, vagy promóként létezik csak, azonban aki kultikus black metalra vágyik, és a korongot igényelné, a remélhetőleg hamarosan megjelenő lemez mellé, az a kuthritus (féreg) gmail (pont) com címen zaklathatja a bandát. Írott CD-ről van egyébként szó, amit szépen megnyomtattak, és egy igényes kis booklet is jár mellé.
Melegen üdvözlöm a próbálkozást, és remélem, hogy a kitartás megmarad. Szintúgy remélem, hogy a hangulati világ is, hiszen mára már csak kevesen tudják, hogy miről is kéne szóljon a fekete fémzene. Csak így tovább!
A kezdő/címadó dal meghallgatható a Bandcampon.
Még nem állítottam össze a 2012-es top20 listámat, de erős a gyanúm, hogy ez az EP szerepelni fog rajta.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.