A doomos tempójú, gótikával finoman átitatott női éneklős, mellette hörrentős mezőnyt egy kicsit sem fenyegeti a kihalás. Eleve a nő a zenekarban sikernövelő tényező (nem CSAK az, mielőtt valakinek elpattanna egy ér az agyában), főleg ha szemrevaló, miközben a hangja nagyon messze is áll Sarah Jezebel Devaétól (az ő esetében ugye könnyű belátni, hogy nem a külseje volt mérvadó az alkalmazói szemében).
Az orosz Aut Mori egy mindössze három éve létező csapat, akiknek a Pervaja Sleza Oseni (fonetikusan Первая Слеза Осени – Az ősz első könnycseppjei) a debüt lemeze. Jelenleg öten vannak, viszont ezen az anyagon még mint a gonoszok, és ketten is a szebbik nemből. Plusz egy hegedűs. Ha nem sikerült volna követni, amit összeszenvedtem, akkor elárulom, hogy nyolc ember dolgozott a létrehozásán.
A tetszetős korongot a lejátszóba helyezve, először is az tűnik fel, hogy egy kicsit vérszegény az indulás. És akkor először összefoglalnám a negatívumokat…
Zeneileg a modern gótikát próbálja ez a banda megidézni, viszont a műfaj által felajánlott eszközöket nem sikerült még eléggé kihasználni. A szintis lányon Maria Sorokinán sok múlna ezt a feladatot ellátandó, és ő azért néha meg is tekeri a potikat egy kicsit, de kevéske még a dolog. A gitárosok szigorúan annyit teljesítenek, amennyit muszáj, kitartott hangok, és riffek váltakoznak, és kizárólag csak a már bevállt melódiák lengedeznek ide-oda. Egyszóval a helyén van minden, de elfelejt rendesen kinyílni. A ritmusszekció is elvan, és ez így szép és jó, de nagyon unalmas lesz egy idő után.
Énekhang szempontjából is érzek hiányosságot, a női ének például vokál nélkül elég nehezen áll meg. Nem pontatlan, ritmikailag, dallamban is helyén van, csak az énekhang gyengécske. A férfi hörgéssel meg a szokásos probléma adott. Egysíkú, erőtlen. A női énekkel váltakozva tulajdonképpen a vokális spektrum két végpontját képviselik, nincsenek átmenetek, és ez baj.
Egészen a négyes dalig (melynek címe Прощай, ez egyfajta elköszönés oroszul – Isten veletek) kellett várjak, hogy valami érdekes történjen. A középrészben hirtelen egy kis dinamika támadt, viszont amint az lecsengett, sürgősen visszahiggadtunk ismét a női éneklős lagymatagságba. Nem baj, itt éreztem először, hogy több hallgatás fog kelleni.
Ami viszont elsőre nagyon jól esett, az az orosz szöveg. Nem tűnnek fel nagy mássalhangzó háborúk, és ezt betudom annak, hogy az énekes lány (aki itt még Nati Chitadze volt) szépen artikulál, és ugye a szövegelés sem Busta Rhymes sebességű (féltem kivastagítani…:-D). A hörgés ugyan nincsen eléggé megvariálva, viszont kicsit halk is, így a monotóniája nem zavaró.
Tetszett még az ötös tétel, a Мой вечный дождь (Én, az örök eső) második fele is. Itt már erős volt a gyanúm, hogy a szükséges ráhangolódás esete foroghat fenn talán, így nekikezdtem a második végighallgatásnak egyből, amint lepörgött a korong. És valóban ennyi kellett csak, mert a pontszám berögzült hamarosan.
A záró tételben ötletes a férfi beszéd.
A hangzásba nem lehet belekötni, jó fajta Solitude anyag ez, már-már idegesítően jó. A hallójáratok totálisan ki vannak szolgálva, semmi kis vadság, hibácska, csak a tökéletességecske. A borító szintúgy, de ott nem zavar a tökély. Kicsit mondjuk megmosolyogtató, hogy a tagokról van külön kép, plusz középen egy csoportkép is, de hát fiatalság – bolondság…
Azért átgondolva, áthallgatva első lemeznek nem rosz ez egy cseppet sem, és aki szereti a dallamos metálzenét, ami lassan sodor, hömpölyög, és a férfi vokalizálást illetően szőrös torokkal találkozhat, az egészen jól elszórakozik majd rajta. Az viszont biztos, hogy egy banda második – harmadik lemezére nem adnék ennyit, ha ezt adja. A legnagyobb feladat az Aut Mori számára az egyéni zenei világ megtalálása lesz, valamint a kissé csöpögős dallamvilágból átváltani a valódi érzelmeket közvetítő zeneiségbe. Ahogyan például az olasz The Foreshadowing teszi egy árva férfi énekkel penge módon. Róluk itten írtam.
Az egyik dalra videoklip is készült. Ebben pont nincs női ének. Kicsit kapaszkodnak még a fiúk, lányok, de alakulhat még ez jól is… Jó szívű leszek:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.