Kizárólag a mai modern kor trendjeit szem előtt tartva, Te hogyan alapítanál meg egy death/gore fiúbandát? – Természetesen csakis a legegyszerűbb példát szem előtt tartva. – Próbáljuk meg …
Először is légy a fent említett stílusok elkötelezett híve, szakíts a nyári munkából – és a szülőktől – annyi pénzt, hogy kifussa a hangszerre. Hallgasd ronggyá a nagyok lemezeit, és kezdj el „szobarockerkedni”. Majd menj le a haverokkal sörözgetni a helyi lélektemetőbe. A többit meg már sejthetitek is. – Persze azért ne általánosítsunk se más, se a fent említett zenekarral szemben sem.
Kezdve akkor hát a legelején. A zenekar a lengyelországi Katowice város szülötte, amely még a 2010. évben alapíttatott. Az alapítás után a fiatal vérű csikócsapat pedig nem is sokat teketóriázott, zenéket írt, gyakorolt, és még a tavalyi évben meg is örvendeztetett minket egy 5+1 felállású Ep-vel.
Az igényesen kivitelezett kis papírtok, – amiben a CD érkezett, bizalommal töltött el. Mint később kiderült erre a bizalomra minden okom meg is volt. Természetesen azzal tisztában voltam, hogy egy death/gore zenét játszó zenekar Ep-je viszonylag rövid lesz, de azért az, hogy alig 16 perces nekem kissé kevésnek tűnt. – Bár abbéli félelmeim, hogy majd nem sikerül elmerülnöm ennyi idő alatt a Depopulate pokoli világába ekkor még fel sem merültek.
Kíváncsi még ezután valaki a zenekarra? – Igen, látok ott a hátsó sorban jelentkezőket…
Valahogy az a baja az egész produkciónak, hogy a gitárok hiába szólnak jól, és próbálják leszakítani az agyad az első pár másodpercben, hiába záporoznak a beat-ek, és üvölti véresre a torkát a vokalista Kostek, a várt áttörés csak nem akar megszületni. Ráadásul az, hogy egy kétgitáros zenekar mellett ennyit sikerüljön unatkoznom elég régen fordult már elő. Rendben, a hangzás az Oké, de hát unalmasan pengetni akkor sem ér.
Az Ep Show Me The Way To Your Heart című dala senkit se tévesszen meg, pusztán csak a cím azonos a lirai dallal, szóval még csak semmi feldolgozás szaga sincs ennek az opusnak. – Bevallom, én eljátszottam a gondolattal, hogy dolgoznák fel a fiúk ezt a szerelmes dalt. – Mielőtt utolsó, végső reményem is szertefoszlott volna, biztosra vettem, hogy ezt a produkciót a záró nóta fogja megmenteni. A Harvesting Human Flesh még jó is lehetne, de sajnos az előző daloknál tapasztalt gyerekbetegség miatt, miszerint a számok alig a felük után szétesnek az unalmas gitártémák miatt itt tapasztaltam a legkisebb mértékben. A témák pedig mintha sokszor nem akarnának egymáshoz kapcsolódni, és ezek megértése szintén megterheli az ember hallójáratait, idegrendszerét.
Nos, ha diplomatikusan akarok fogalmazni, akkor azt kell, hogy mondjam, az öt dalocska, amit az Ep-re zsúfolt a csikócsapat, nem ragadnak meg az ember fejében eléggé ahhoz, hogy újra és újra késztetést érezzen a meghallgatásukhoz. Kíméletlenül, elrobognak az ember füle mellett, mint a gyorsvonat. A produkció akár egy zenekari beállás alatt is születethetett volna. Ráfért volna még a csiszolás azokra a nótákra.
Pozitívum, hogy a független, egyéni kiadásban megjelent CD mellé még kapunk egy videoklipet is a Deranged I Slice nótára.
A végére pedig maradt a konklúzió: Mondjuk ki, amit eddig nem mertem. A Till’ Man Exist No More egy rossz lemez. Elismerem nehéz már ebben az extrémmé vedlett stílusban maradandót alkotni, és egyéni, egyedi ízeket hozni, de ez az album azért stílusgyakorlatnak is kevés. A produkció mellet azonban beszédes érvek szólnak: a rövidsége és a hangzás. No meg még ott van az is, hogy elég jól lehet vele szomszédot idegesíteni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.