Ugyan azt vártam, hogy a zenekar, amiről írnom kell majd, black metal lesz – hisz ezt láttam a leírásnál, bár egy sejtelmes kérdőjel is ott figyelt a dolog végén -, igen mozgalmas albumot hallgathattam szanaszét az ukrán Rattenfänger jóvoltából. Többször is hangoztattam már, hogy nem vagyok hatalmas death metal fanatikus, a Epistolae Obscurorum Virorum viszont rendesen kiosztotta a pofonokat. Sokszor, egymás utánban hallgattam végig a nótákat, még boltba menet is ez szólt, olyan erős hatása volt rám.
Maga a formáció neve annyit tesz: patkányfogó. Furcsamód a választott név is németül, illetve sok helyen – már amit kihallottam belőle… – a dalszöveg is eme becses nyelven íródott. Roman Saenko énekes/gitáros, Vlad dobos, Thurios gitáros, illetve Krechet basszeros urak uniója alkotja a Venn-diagrammot. Ám nem véletlen, ha ismerős a felállás, főleg a black metalban honosak húzzák a szemöldöküket; a szintén ukrán Drudkh zenekar tagjainak death-esebb projektjéről van szó. Nem is tudni igazán, mióta tevékenykednek ebben a rokonműfajban a Rattenfänger-el. Egy biztos: ez az első albumuk, 8 hihetetlenül brutális számmal. Zenei felszerelés, illetve hangzás terén leginkább az általam is kedvelt bandák egyike, az Unleashed rémlett fel azonnal. Drudkh-ék nagyon jól elkapták a ’80-as ’90-es évek death metal hangzását ezzel a megmozdulásukkal. Meg kell becsülni, ritka az ilyesmi!
Az album talán még jobban belopta magát a szívembe azzal, hogy egy kifejezetten sötét, hangulatos introval indul. A számcímek latinul vannak leírva, de a dalokra jellemző a folyamatos középtempó, tehát a Nile-féle esztelen zenei pusztítást nyugodtan elfelejthetitek, ez teljesen a nosztalgiázni vágyó death-esek érzésvilága. Na jó, a Grimorium Verum, illetve Deest Remedii Locus, Ubi, Quae Vitia Fuerunt, Mores Fiunt című alkotásokban áthalad a tempó egy kis darálásba, de kb. ez a két cucc a durvább megmozdulás az albumon.
Feleslegesnek érzem számonként elemezni az albumot, mivel annyira komplex és összetartó az egész, hogy gyakorlatilag csak egészében lehet róla nyilatkozni. Így megállapítható, hogy a felvétel durván profi lett, bárki megirigyelheti a felvétel minőségét, nem feltétlenül csakis a death stíluson belül. Sok helyen kisérteties hanghatásokat kevertek a zene alá, szóval emiatt is plusz pont jár. Ha megkuksizzuk, a Norvég Dark Essence Records szponzorálja a fiúk munkálkodását, biztos nem ok nélkül.
Szerintem megérte beleölni az időt/energiát az anyagba. Sikerült végre egy olyan szálat elkapni, amire azt tudom mondani, nem a végtelen csápoláson van a hangsúly, hanem a brutális riffeken, jól összerakott számszerkezeteken. Az Unleashed– féle formációk rajongótábora előnyben van eme gyöngyszem hallgatása során, viszont bőségesen tudom ajánlani bármelyik oldschool death rajongónak!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.