A kétszer indulást sok sportágban büntetik, a háromszor indulásról viszont nem szól a fáma. Kezdő úrvezetőknek is csak annyit mond egy mély lélegzetvétel után az oktatója, hogy használja bátrabban a kuplungot. Én pedig a brit Tank harmadszori lendületvételéhez nem mondok semmit, csupán elismerően csettintek és földig hajolok előttük. Igen, harmadik virágzásukat ünneplik a 2012. november 26-án megjelentetett War Machine DVD-vel, ami az első koncert video a heavy metal elkötelezett apostolaitól.
Az 1980-ban alapított fura nevű brigád az első etapjában öt nagylemezzel ajándékozta meg a dallam- és gitárszóló rajongó zenefanatikusokat, aztán 1989-ben selejtezték a csöves járművet. A bontó udvarán rozsdásodó mozgó löveg azonban nem bírta gázolajporlasztás nélkül sokáig, így 1997-ben úgy határoztak, hogy megújítják a forgalmi engedélyüket. Két koncertlemez és egy kisebb válogatásalbum után a zöldkártyát is megkapták, így 2002-ben már a hatodik nagylemezükkel léphettek fel a világ számos színpadán. Akkor öt évig tartott a lendületük. Azonban ekkor az utolsó alapító tag, nevezetesen Algy Ward énekes/basszeros úgy határozott, hogy elhagyja a frontvonalat. Újabb törés, újabb kényszerpihenő. Ám Mick Tucker és Cliff Evans gitáros páros nem hagyta sokáig parkolóban senyvedtetni a sofőr nélküli lemezszekeret. Egy év múlva már volt is aki püfölje a négyhúrost (Chris Dale) és volt, aki hangjával koronázza meg az íródó új dalokat (Doogie White). A dobok mögötti személycserékre nem térek ki, mert annak kitárgyalása annyi időt venne igénybe, hogy írása közben többször meg kellene borotválkoznom, azt meg nem szeretek. Elég annyi, hogy a koncertfelvételen Steve Hopgood látható, hallható. Az öt főre átépített Scorch-célpont soha nem tapasztalt energiákat szabadított fel és olyan eszeveszett száguldásba kezdett, hogy azt hihetnénk, Vettel kezeli bent a műszereket. 2010: új lemez War Machine címmel. 2011: őrületes koncertek és már íródnak is az új dalok. 2012. március 9.: a varsói Stodola Clubbot választják a tervezett koncert DVD felvételének helyszínéül, mint tették azt mások is korábban (Therion, Soulfly). 2012. június 4.: ismét egy új lemez: War Nation (erről már volt szerencsém írni, ha valaki még nem látta, akkor hamar rátalálhat ITT). 2012. november 26.: a Metal Mind Productions megjelenteti a tavasszal rögzített felvételt. Ugye nem csak én érzem úgy, hogy megelőzte a kordély a szamarat? Miért kellett ennyit várni? Vagy miért nem tartották vissza a War Nationt későbbre? Nem értem, de nem is kell mindent kristálytisztán felfogni a világ történéseiből. Az időpontokból jól látható, hogy a szilveszterkor sikeresen lezárt óév meglehetősen termékeny és eseménydús volt Tankéknál. Ezek után nagyon várom, hogy meddig tart a lendületük, mert a szerzőkben, hogy van még egy rakat metálhimnusz megíratlanul, az egészen biztos!
És most nézzük, mit is rejteget a csillogó korong bitekbe zárt misztikuma. Rajongóknak igazi kincses ládát! A viszonylag rövid, 125 perces felvételen kívül a bónuszbörzén megleshetjük a War Nation daluk klipjét, interjút Mick Tuckerrel és Cliff Evans-szel, valamint egyet Doogie White-tal, kisfilmet a stúdiós- és a turnééletről, végül pedig a Katowicében, 2011-ben megrendezett Live at Metal Hammer fesztiválon rögzített felvétel kivonatát. A készítők valószínűleg gondoltak a net-telenekre is, ugyanis az extrák az együttes legfontosabb adatait tartalmazza, úgy mint biográfia, diszkográfia, fotógaléria és háttérképek. Szépen összeszedtek minden fontosat magukról, semmi nem maradt ki. A gyűjtők tehát tapsikolhatnak örömükben! Pláne, ha hozzáteszem, hogy a koncert hangzása, képi rögzítése és a későbbi vágómunka eredménye sem hagy kívánnivalókat maguk után. De ne gondolja senki, hogy kolbászból van a kerítés (tartárból meg a körítés), mert akad azért hiányérzetem is rendesen. Mint már pár koncertbeszámolómban említettem, a jó és jól előadott dalok mellett fontosnak tartom a kevésbé egyértelmű összetevőket is, amik itt bizony hiányosnak bizonyultak. A legszembetűnőbb a fergeteges hangulat megemlíthetetlensége. Az elsősorban csodálni és zenét hallgatni érkezett lengyel közönséget csak mérsékelten sikerült az aranytorkú Doogie-nak felráznia, mentségére szolgáljon, hogy ezen hálátlan feladat ellátásában nem kapott segítséget a társaktól. Talán csak Chris nyughatatlan vére jelentett mankót a frontembernek, amúgy annyi mozgás volt csak a deszkákon, hogy a port sem sikerült felverniük. Lehet, hogy görcsösen vigyáztak a felvétel képi tisztaságára? De ha már nem táncos lábú a csapat, legalább bevethettek volna némi pirotechnikát, projektoros vetítést, lézert, a szemműtétre várók örömére, vagy bármit, ami leköti a kalandvágyó látószerveket. A dalok kiválasztása sem volt a legszerencsésebb, hiszen egy ilyen mindent átfogó anyagon illett volna minden nagylemezről játszani. Nem is értem, hogy miért maradt ki az 5. é s a 6. korong. De ezzel zárom is a pontlevonási indokfolyamatot, a többi már a kötözködés és a szőrszálhasogatás tanórák házi faladatát jelentenék. Otthoni tanulásban én meg soha nem voltam élenjáró. Már csak egy megjegyzés az eddigiekhez: bízok abban, hogy ez a felállás tartós marad és nem lesz szükség a Tankot negyedszer is megbikázni.
Végezetül azt még meg kívánom osztani, boldog vagyok, hogy írhattam ismét a Tankról, nagy megtiszteltetésnek éltem meg. Az oldal főszerkesztője tudja, hogy mennyit vonakodtam a lehetőség elfogadásán, nem tudtam elképzelni, hogyan lehet olyan koncertről írni beszámolót, amin nem voltam jelen. Olyan képtelenségnek gondoltam, mintha eunukoktól akarnánk megtudni a gyermekvállalás örömeit. És lehetséges-e mégis?
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.