The Seal Of R'Lyeh
The Spectral Light Of The 4 Moons Of Xiccarph
Lovecraft mindig is jó inspirációnak számított a dark ambient műfaj (és a black metal) művelői körében. A jelen írás tárgyát képező görög The Seal Of R’Lyeh is az amerikai horror – misztika mágust hívja segítségül legújabb lemezén. Megjelenik itt Erich Zann, a Cthulhu mítosz, valamint a másik fantasy író, Robert E. Howard művében az Asszúrbanipál tüzében szereplő Asszúrbanipál is…
A huszonegyedik századi technológiai fejlődés egyik nagy előnye és hátránya egyben, hogy most már mindenki tudhat zenélni, albumokat kiadni, ha akar. Viszont nagyon kétélű dolog ez. Egyrészt ugyebár teret ad a gagyi térnyerésének, és ilyenkor a zenehallgató bosszankodik, hogy kidobott egy lemez meghallgatására szánt időt. Viszont az esélyek is kiegyenlítődnek, nincs az, ami pl. a kommunizmus idején, amikor egyrészt a szegénység, másrészt a minőségi hangszerek elérhetetlensége (nem lehetett kapni őket sehol), harmadrészt a rendszer sas szeme miatt nem bonthatta ki a szárnyait egy jó fülű, jó fantáziájú művész. Ezért szoktam a nagy nyugati bandákat istenítő barátaimat időnként figyelmeztetni, hogy talán nem véletlen, hogy elég kevés kelet európai klasszikus rock/metal lemezt tudnunk felsorolni. Ha a lehetőségek itt is adottak lettek volna, könnyen lehet, hogy a dolog máshogy alakul.
A The Seal Of R’Lyeh nevű görög projekt esetében a jelen kondíciókat felkínáló világunk pozitív oldala fénylik fel, illetve borul be – ahogy tetszik, tehát a sötét zajt kedvelők, és értők tábora örülhet. Bár, ahogy majd hallani fogjuk azért ez itt tényleges zene is tulajdonképpen, a sötét zaj csak része az egész lemeznek. Jó nagy része.
A kezdő tétel azonnal és kíméletlenül olyan zenei motívumokkal indul, ami előre vetíti, hogy dark ambientet fogunk hallani. Ködszerűen hömpölygő sötét, zengetővel felturbózott elektronikus hangok kerülgetik egymást, a háttérben mintha gregorián ének hallatszódna. A dark ambient egyik nagy pozitívuma, hogy sokszor nem egyértelmű, hogy mi szól, így a képzelet hatalmas teret kap arra, hogy nekilóduljon a sötétségben.
Az első komoly és nagyon pozitív meglepetés azonban a második tételnél, a What The Moon Bringsnél ért. Már az első hangok is vészjóslóak, de mikor bejön a prím (?), vagy főleg a dob, akkor esik le, hogy ezen a kiadványon sikerült elérni azt a hatást, amit eddig csak a Burzum két börtönlemeze volt képes – számomra legalább is.
Ezek után előjönnek a környezeti zajok is, amik szintén gazdagítják a sötét zajmasszákat gyártó bandák eszköztárát. Vízcsobogás, léptek a hóban… stb…
Talán a Beyond The Gates Of Silver Key című, negyedik darabban sikerült leginkább nyakon csípni a rettenetet. Sokszor emlékeztet ez a zene a 70-80-as évek nagy klasszikus horrorfilmjeire. Jason, Freddie, Mike Myers és a többi rothadt fazon járkál körülöttem, és majdhogynem megérint, mikor ezeket a remekbe szabott idegleléseket hallgatom.
Előjön még monoton kántálás, szavalás is, mély férfihangon, majd kattogós, monoton dobhangok.
Érdekes megoldásként hat az ötödik dalnál, a The Fire Of Asshurbanipalnál az utolsó pár másodpercben bekövetkező hangnemváltás.
A száz darabra limitált, sorszámozott ProCD-R kiadványt a Rotten Crowz jegyzi, illetve tavaly december 3-án jelentette meg egy nagyon igényes borítóval, ami mellé egy poszter is jár.
Sok dark ambient kiadványt azért szoktak lenézni az egyéb zenei műfajt művelő zenészek, merthogy ez tulajdonképpen nem is zene, tehát itt zenei tudás nem is szükséges. Lehet, viszont a sötét hangulatot ennyire meg klasszikus zenei elemekkel nem lehet visszaadni, így a vád részben nem más, mint irigység. Főleg, ha azt vesszük, hogy léteznek olyan dark ambient projectek is, melyeket valódi zenészek csinálnak, és ezt még ha akarnák, sem tudnák eltitkolni azt, hogy értenek valamelyik hangszerhez. Lefogadom, hogy a The Seal Of R’Lyeh esetében is erről van szó.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.