Érdekes időnként szláv bandák lemezeiről írni, mivel a ciril betűk erősen zavarba képesek hozni, annak ellenére, hogy kölyökként én még tanultam oroszt az általánosban. Itt tulajdonképpen arról volt szó, hogy egy ukrán banda orosz nyelven alkot, de a honlapjukon a dalcímeket angolul teszik közre, én meg kínlódjak…
Nálam általában pozitívan szokott csapódni az amatőrség bája, ezért az előzőleg hallottak alapján kíváncsian vártam, hogy mit tud felszabadítani belőlem ez a kiadvány. Egy közel hat éve alkotó, eddig két lemezt, egy EP-t és a kezdeti demót megjelentető ukrán csapat CD-jét kaptam meg a Metal Scraptől a minap. Hattagú banda, egy hölggyel a fedélzeten.
Az első dolog, ami feltűnt, mikor a kezembe vettem a pakkot, az mondjuk pont nem az amatőrséget hordozta. A borítóról van szó. Nagyon szép, és a booklet is nagyon oda lett téve. A színe, a grafikák, az elrendezés, a papír anyaga, mind a kemény igényesség jegyében született meg.
Aztán a hallgatás…
Kezdéskor a szintetizátorhangok fülsértően, „kázió kvarcjátékot idézően” csengenek, valamiféle hőskori szintetizátor beállításról van szó tehát, de aztán a rövid intró lecsengése után az összkép, a hangszínek helyreállnak. A Für Elise (Beethoven) részlet viszont szinte ledöntött a székről. Mi van??? Ezt minek??? Azért totál gáz, amikor komoly vagy népzenei elemeket emelnek át a zenekarok metálba 100%-ban, mivel ezen zenék hangerő-dinamikai és ritmikai szempontból nem egyenletesek, lebegnek, billegnek, míg a rock/metalzene szögletes. Nem illenek össze, max pici beszúrásokként, vagy teljesen újra fogalmazva.
A beszédes című Skorb Satani (az orosz verzió szerint) című dalban ismét egy picit hajmeresztő szintetizátorokat hallhatunk, de valahogy itt már fekszik a zene egészébe. És a középrésznél egészen ötletes megoldásokkal találkozhatunk. Szaggatott ütemek, rövidke kiállások, majd sodró, lendületes groove-ok. Tetszett. Meg a dobtémák is. Ütősek, kimunkáltak.
Bár nem vagyok az ukrán népzene nagy ismerője, a negyedik tétel, az I’m sorry… kezdésekor magam előtt láttam az ukrán parasztot, ahogy a pópa mutatja neki, hogy merre induljon a kaszával a hajnali órákban a földre. Ügyesen el lett találva ez is. Majd a következő darabnál azt hittem, hogy instrumentális lesz, mert olyan hosszú bevezetővel operálnak. De némi suttogás következik, azután kellemes szintetizátoros lebegés alap zenei kísérettel. Aztán ének. És hörrentés. Okos építkezés, bár nem túl egyedi.
A címadó, Divine Madnessben éreztem azt, hogy talán a billentyűs Diana Larionova lehet a banda gyenge pontja. A többedjére beúszó ötlettelensége segített felfedeznem, hogy mi is az, ami leginkább zavart az elmerülésben. A Hortus Animae Bless-je is ósdi hangszínekkel operál, viszont a dallamokhoz nagyon is ért. A Lethargy lemezén viszont bugyuta klimpírozásokba futni bele lépten nyomon. A szőnyegek általában rendben vannak, de ott is hiányzik még egy kis izgalom.
Főleg azért nem értem a dogot, mert a következő dal egy nagyon ötletesen meghangszerelt, és jól hangzó klasszikus doomos riffel indul. Szóval, eléggé különböző a tagok tudása, ötletessége. Ugyanezen dal gitárszólója szintén nagyon is a helyén volt, mind hangokban, mind hangulatteremtésben. A dobmunka megint csak precíz, és kifinomult.
Aztán rövidesen meghalljuk Diana hangját is, ami viszont nagyon ott van. Több kéne belőle.
Nagy erőssége a lemeznek a sokféle ének használata, a dallamok, és a halálhörgés hangulatos összhangja. Nagy gyengéje pedig az, hogy túl nagy izgalmakat nem vonultat fel, egy-két rövid részletet leszámítva, akkor viszont nagyot képes ütni. Ilyen részek például a Contempt gitárszólója, az I’m sorry… vagy a Mystery of Love kezdése (itt azonban a vége felé ismét előjön a buta klimpír). Tekintettel arra, hogy ez már nem egy debüt lemez, kénytelen vagyok a kemény, kimért tárgyilagosságot segítségül hívni a pontozáskor. Az avantgárd metált kedvelők ennek ellenére szeretni fogják ezt a lemezt, mert külcsínében, megszólalásában is profi kiadványról van szó. Az eredetiséget kéne belőni, és a gyerekbetegségeket elnőni, mert jó témákat már sikerült ellőni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.