A fent nevezett két szigetszentmiklósi fiatalember 2006-ban ismerte meg egymást, azóta együtt valósítják meg zenei agymenéseiket. Először Embryo néven próbálkoztak, majd megalakították a Reality Reasons-t 2008-ban immár kettesben, ami egy teljes albumot ért meg. 2010 óta dolgoznak saját becsületes nevük alatt, bár nem mondom választhattak volna valami jól csengő fantázianevet, hogy még inkább legyen pofája a dolognak. Közülük Takács Árpád az értelem, Mészáros Béla pedig az érzelem, amiből először arra következtettem, hogy a zenei részeket Árpád rakta össze, az énektémákért meg Béla felelt. Nos, nem egészen így van, hanem pont fordítva. 🙂
Ők maguk elektroinstrumentálként határozzák meg stílusukat, ami elég félrevezető abból a szempontból, hogy itt azért túlnyomórészt élő hangszereken előadott zene szól. A kislemez címadója egyben a bevezető is. Tkp. egy baljós hangokkal induló instrumentális szerzemény; nem mondom, hogy post-rock, bár akadnak benne arra utaló megoldások is. Egy kimondottan Iron Maidenes riffeléssel indul az „Én” címre hallgató tétel. Az ének azonban már köszönőviszonyban sincs Dickinsonnal; nagyon karcos, rekedtes, leginkább valami szikár power/thrash muzsikához tudnám elképzelni. Egyetlen bajom van csak vele: a hangsúlyozás miatt nem mindig teljesen érthetőek a szavak. Ezt a hiányosságot mindenképp orvosolni kellene! A harmadik percnél a dalba még egy kis sírós wave-es gitár is belefért, de ezzel együtt sem ez a szám lesz a kedvencem az anyagról. Az „Ébredés” tetszik legjobban a négy tétel közül, ennek már az alapriffje megvett egyből! Korrekt módon vegyítik benne a Tiamatot, Lake Of Tears-t idéző megoldásokat, a gépies, indusztriális, már-már Nine Inch Nails rokon „puttyogással”, heavy-s riffeléssel és minderre még egy élvezhető refrént is tudtak írni. Plusz a harmadik percnél belevittek egy kis csavart, ami miatt hirtelen azt hittem, másik számot kezdtek el, de utána sikerrel visszatérnek a kiindulópontba.
A „Kód” az előző dal összetettebb vonalán halad tovább, viszont a refrén, a dallamok nem hatnak azonnal. Többszöri átrágás után azonban megszokható a dolog. 🙂 Ellenben a be-berobbanó mélyrehangolt riffek komoly headbangelésre ösztönöznek! Kicsit a máig az ismeretlenség teljes homályában rejtőző Somnifere is beugrott arról, amivel a Takács – Mészáros páros próbálkozik, bár a két úriembernél nincs death és black metalos hatás, inkább a dark metal irányzatra és a HM-re fókuszáltak jobban. Helyenként még a „metal machine music”-ot játszó MEX-szel is rokonok a duó elképzelései, de akkora fülberagadó dallamok nincsenek itt, mint Madiéknál. A fiúknak elkészült egy beharangozó klipje a „Rendíthetetlen” című számra, de az valami rejtélyes oknál fogva végül nem került fel az EP-re. Az anyag hangzására nem lehet panasz, minden bizonnyal házistúdióban vették fel, de ahhoz képest, hogy demónak szánták Takácsék, valami hihetetlen precizitásssal lett feljátszva és keverve.
A duó folyamatosan fellépeget itt-ott, emellett már egy teljes nagylemezen is munkálkodnak, ennek előzetese akar lenni tkp. a „Negyedik állapot„. Ha az itt még meglévő kisebb gyermekbetegségeket kiküszöbölik a jelenleg 24 éves srácok, még okozhatnak komoly meglepetéseket a jövőben! Addig is friss infókért figyeljétek a fiúk Facebook oldalát!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.