„Álmodtam volt, vagy csak egy csoda hétköznapi alanya voltam, már magam sem tudom. De egyre erősödő harsona dallamai hangoztak a távolból, melyek mintha csak az idő kerekei lennének, s lassan a múlt pillanatainak szele töltötte meg a lelkem. A múlt árnyai cikáztak ide s tova, körülöleltek, mint ártatlan kisdedet, majd csodákkal teli tájat varázsoltak szemeim elé. Elbűvölten riadtam egy körülöttem támadt csatazajra, ahol ezer s ezer harcos ontotta vérét a vidékért. Könnyes szemmel adóztam vérükért s erre büszke, de néma főhajtás volt válaszuk. Majdan már Feketebérc hatalmas hegyei között barangoltam, ahol az ember szeme elől, egy rejtett erdei faházban megtaláltam a legendákban, fákban övezett s kövekbe vésetett igazságot, az ősi erőt. S Podolyanka-n túl, az éjszakai az erdőben hallgattam az ősi fák suttogó dalát. Ahol a jövőbe vezető igaz ösvényt a nagyok mutatták meg az alkonyi ködben…
Egy hirtelen támadt hűvös fuvallattól felriadtam – ami maga volt a szabadság – és kitörölte szememből az álmot. „
A Paganland egy viszonylag hosszú múltra visszatekintő zenekar, hiszen Mikola Bilozor és Andriy Shalay anno amolyan stúdióprojectként alapította meg a zenekar, még 1997-ben. Az akkori felállást pedig sikerült 2001-re egy élőben is megszólaltatható együttessé „felhizlalni”. Mindezek ellenére a zenekar 2007-re teljesen feloszlott. Majd jó három évvel ezelőtt Shalay egy friss felállással újrahívta a zenekart.
Ezek után talán kissé meglepően hathat, hogy a 2013-as Wind of Freedom-ig mindössze egy demót és egy a Carpathia-val közös spilt-et tudhat magáénak a zenekar. – Így elmondhatjuk, hogy lényegében ez egy most debütáló formáció.
Habár kismilliónyi helyen pogány black metal-ként tűntetik fel a zenekart, és az ukránul megszólaló dalok csak úgy hemzsegnek a nemzeti büszkeségtől, messzemenően hamis következtetéseket vonhat le az, aki nem engedi közel magához ezt a zenét. Mert sokszor nehezen értelmezhetőek, az ősi szláv hagyományok, babonák, jelképek, amik a szövegvilág nagy részét képezik.
Meg lehetne próbálni számonként elemezni a művet, de a mindenféle technikai, stílusra jellemző elem vizsgálata helyett ezt egy osztatlan egészként lehet és kell is kezelni. Természetesen itt is, mint megannyi más albumon is vannak kötelező, favorit dalok, mint pl.: Chornohora, Podolyanka és a címadó Wind of Freedom.
Minden dal saját történettel és karakterisztikával rendelkezik, mégis összekapcsolja az a hangulat, amely egy Európa keleti részén fekvő, magára hagyott nemzet történetéből, hagyományaiból, hazaszeretetéből és érzéseiből építkezik.
Volodymyr, a zenekar vezéregyénisége által tolmácsolt dalokban hallható himnikus ének és az üvöltés szintén üde színfoltja a zenének. Ugyan úgy, mint a kitüntetett szerepet kapott billentyűnek is. A tiszta, himnikus részekről sokszor a Vintersorg jut eszembe, csak éppen ékes, ukrán anyanyelven. A gitárok szólnak, ahogyan kell, bár sokkal helyesebb az a kifejezés, hogy ebben a stílusban egy kicsit háttérbe vannak szorítva, de semmiféleképpen sem mellőzve. Minden esetre a dobbal kellően megteremtik a jellemzően szlávos, de leginkább ukrán dallamokat.
Igazából ez egy innovatív és kreatív album – a stílus korlátai ellenére is – amelyet tiszta szívből ajánlok mindazoknak, akik egy kicsit is büszkék nemzeti hagyományaikra, történelmükre, illetve fogékonyak az ilyen stílusú, minőségű albumokra. Ha pedig megjönne a kedved egy ilyen értékeket felvonultató zenekart életre hívni, akkor erősen a figyelmedbe ajánlott, hogy hogyan is kell ezt csinálni.
A Podolyanka-ban felcsendülő gyerekhang pedig igazán lélekemelő.
Így hát…
10/10
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.