.jpg)
Lassan vége a tanítási évnek, sokak számára elkezdődik a nyári szünet szülői idegrendszerre masnit és gobót kötögető önfeledt unalom időszaka. Azért nem árt visszatekinteni ilyenkor sem a lopakodva letűnő szemeszterre. Ha másért nem, hát okulhatunk belőle. De akár még mi, korosabb apukák, anyukák is, akiknek a csókolommal való köszönés már teljesen elfogadott. Hogy miért ezzel az észrevétellel vezetem fel a rimimii hatosfogat bemutatkozó lemezét? Mert ezúttal kezében nádpálcával, egyszínű fakókék ingét kétzsebes köpennyel takaró, padok közt battyogó szigorúság-önkényúr alakban öltök testet és úgy adom a széken hintázni sem merő Synful Ira nevű elsősnek az érdemjegyeket helyettesítő modern matricákat.
Az ellenőrző könyvben az első oldal a bemutatkozásé. Legyen hát, felolvasom a lényeget belőle. 2007 áprilisában az Ancient Bards gitárosa, Fabio Balducci, kishúgával, Laurával közösen létrehoztak egy Nightwish és Evanescence dalokat játszó tribute zenekart. Szeptemberben csatlakozott a családi vállalkozáshoz Letizia, Emanuele és Marco. Az önmaguk és szűkebb környezetük szórakoztatása után 2010 a kikupálódás évévé vált, beállt a fiatal csapatba Filippo és rögzítették első demójukat. A baráti társaságban terjesztett lemez valamilyen kibogozhatatlan csatornán keresztül eljutott a roppant tevékeny (gondolom már ismerősen cseng a neve) Logic(il)logic kiadóhoz. A következő évben már fel is vették bemutatkozó lemezüket, amit 2012. 06. 22-én, a tanév kezdése előtt dobtak piacra Between hope and fear címmel.
Magatartásból nem tudom mi alapján oszthatnék…, ö…, érdemjegyet? Százalékot? Matricát? Szöveges értékelést? Tudja fene, maradok az elavultnak minősített 1-től 5-ig osztályzatnál, tehát legyen az előítéletek és a köztünk lévő tetemes földrajzi távolság miatt 4-es.
Szorgalom. A kezdeti 3-4 évet, csakúgy, mint az óvodai foglalkozásokat nem értékelem, viszont az alsóba kerülésük kezdetén elért eredmények elismerést érdemlő biccentésre sarkallják nyaki izomcsoportomat. Ugyanakkor elő a bio fegyelmező eszközzel és hadd suttyantsak a körmökre egyet, csak úgy okítás képpen. A 3-as osztályzat, amit adok, nem bruttósítható, hiszen elszántságuk tendenciája az 1/X függvény grafikonjáéhoz hasonlít. Kérem, mi a katalizátoros törkölyszagú hét és fél nyavalya miatt kellett várni a tavaszi szünetig a cd Magyarországra való eljuttatásához? Ennyi idő alatt még az inszeminátorok áldásos tevékenysége is szalmába szökken! Arról nem is beszélve, amit a hentespultnál álló kisnyugdíjastól tanultam, miszerint a friss farhát jobb az emésztésnek az átmosott karajnál. Na mindegy, a második osztályban talán hamarabb kerül kézbe a beadandó.
Anyanyelv és irodalom. Lássuk csak, kutakodjunk egy kicsikét. Hoppá, az amúgy is ritkaigényes, bár (még évtizedekben nem mérhető történelmük miatt) hamar végigolvasható honlapjukon erről részletes leírást kapunk. Minden dalhoz írtak szövegi összefoglalást, zene-mondanivaló összefonódást. Csodás! De tényleg! Kiderül belőle, hogy meglehetősen nagy fába vágták a fejszéjüket, ugyanis a lemez egy igaz történetet mesél el. A témakörök, egyben a cselekmény váza (időrendben): árulás, féltékenység, depresszió, elszántság, harag, bosszú, félelem, barátság, remény, megnyugvás, szeretet, boldogság, kísértés, magány. Adok is rá egy mosolygót. Mit egyet, inkább egy tucatot, hogy minden dalnak jusson belőle!
Matematika. Ebben a közutálatban sorvadozó tantárgyban most leginkább a kiszámíthatóságot fogom vizsgálni. A power skatulyából kicsusszannak az erős vokáltémák és hangulatuk, valamint nagyzenekart utánzó effektek és a szokottnál jóval gyakoribb akusztikus gitár – zongora alkalmazása miatt. A heavy körből kilibbennek a vastag hangzás és a kevés heveny gitárszóló-kitörés eredményeként. A gothic szerepkör sem egyértelműsített az erőtől duzzadó riffek és a Dream Theaterre jellemző fura (nem írok progresszívet) megoldások használatától. És végül progmetál takaró alól is kilóg a lóbált lóláb, ahhoz egyszerűen túl kiszámítható és sablonokból mozaikolt. Szigorú vagyok, de ez akkor is egyértelműen mosolygót érdemlő!
Ének-zene. Letizia közel tökéletesen énekel, többféle érzelmek megformálására alkalmas hanggal. Ugyan nem túl eredeti a hangszíne (értsd: könnyen keverhető megannyi más énekesnőével), de szerethető. Hangterjedelme korlátos, de okosan nem is erőlteti a lehetetlent, tisztában van lehetőségeivel és a keretek között magabiztosan mozog. Mosolygót neki! A zenei részben már akadnak szürkítő tényezők, mondhatni megtaláltam a házi feladatban a szülői igyekezet segítő szándékaként megnyilvánuló „megírom helyette” effektust. Igen, kb. az ötödik hallgatásig fokozatosan enyhülve tartott az „ezt már hallottam valahol” torkot kaparó érzés. Ma már önálló értékrendszerrel felvértezve vagyok képes élvezni az 50 percet, de nem tudom emlékezetemből egykönnyen kitörölni a kezdeti csalódottságot. Így az első szomorgó mellé (és nem rá!) ragasztok egy mosolygót is.
Környezet. A honlapjukat már említettem, adok rá elismerést jelentő ragacsot, de a cd külcsínéről még nem szóltam. Az lemez történetének fontos színhelye a vasút, mint a végső elkeseredés szülte ösztöncselekvés leggyorsabb beteljesítője. A kezdő kép egyértelműen erre tesz utalást. Viszont úgy tűnik, a csapatnak más érthetetlen és felfoghatatlan kötődése is lehet a dupla sínek fémvilágához, ugyanis a logójukban is találni a gépészetre jellemző fogaskereket, amint a Holdat öleli körül, a hivatalos fotózást is vagányul vágányok mellett végezték és a honlapjukon is található a forgalmisták élő terepasztalának alapelemét jelentő sínpárból egy rövidke szakasz. Erre mit adhatnék én? De őszintén! Mit kell csinálnom, hogy ne legyek elfogult? Megvan, csukott szemmel ragasztom a csillagos ötöst, akarom mondani a mosolygót az ellenőrzőbe!
Testnevelés. Rövid leszek, nem én tanítom. Majd ha járnak Magyarországon és láthatom őket színpadon, egyébként őszintén remélem, hogy így lesz egyszer, akkor majd tudok véleményt formálni. Addig csak a sínszálakon végrehajtott egyensúlyozás gyakorlását ajánlhatom a két, amúgy csodás gráciának!
Összegezve: nem stílusteremtő, de azokat remekül vegyítő, nem túl egyedi, ugyanakkor roppant szórakoztató lemez a Between hope and fear. A Synful Ira pedig nagyon szimpatikus csapat!
Pedig szigorú voltam…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.